All memories are lost in time...
35. fejezet
Hajnalig mulattunk, aztán
leléptünk. Mi nem mentünk nászútra,
úgy gondoltuk, majd bepótoljuk.
Telt-múlt az idő, a pocakom növekedett és
eljött a karácsony. Együtt töltöttem
Dylannel és Daviddel. Dylannek ez az első karácsonya,
nagyon tetszett neki a fa és a fehéren
villódzó égők rajta. Estére terveztük
az ajándékozást Daviddel. Ez így is lett.
Dylan a szobájában aludt, mi pedig a kandalló
előtti kanapén, forró kakaót
szürcsöltünk.
- Na kibontod az ajándékod? - kérdezte David.
- Na de David, arról volt szó, hogy nem veszünk
egymásnak semmit - förmedtem rá.
- Jolvan na. Nem kell mindjásrt nem esni.
- Sajnálom - csókoltam meg. -Amúgy én
is vettem ám valamit - pirultam el.
- Akkor meg mi ez a színjáték itt? - mosolygott.
- Csak egy kis becsapás - kacsintottam rá.
- Na, hozom az ajándékot! - mondta, majd elviharzott.
- Én is a tiédet - majd odamentem a szekrényemhez
és elővettem egy dobozt.
- Itt is vagyok - tartott valamit a háta mögött
és elkerekedve nézte a nagyobbacska dobozt a kezembe.
- Tesék! - nyujtottam át neki. - Boldog
karácsonyt!
- Neked is! - adta át az ajándékot, amit eddig a
háta mögött rejtegetett. Kinyitottam és egy
eszméletlen szép gyűrű volt benne. Bele volt
gravírozva hogy: Mandy and David love forever.
- Ez gyönyörű! - hatódtam meg picit!- Úgy
szeretlek! - öleltem át.
- Örülök, hogy tetszik, de msot énis had
nézzem meg, mit kapok - majd kinyitotta a dobozt. Talált
benne egy pólót, amire a közös családi
forónkat nyomattattam és egy könyvet. Mandy Moore:
Hosszú út a boldogságig címel.
- Ezt te írtad? - kérdezte csodálkozva
- Pontosan. - büszkélkedtem.
- És miről szól?
- Olvasd el és megtudod.
- Rendben. Ez mi? - vette kia pólót. - De édes!
Köszönöm - nyomott egy puszit az arcomra.
- Ugyan, nincs mit!
- De van! Itt vagy velem! Szeretlek!
- Én is téged! - csókoltam meg.
Este egy közös fürdést ejtettünk meg, majd
lefeküdtünk aludni!
Pár nap múlva a születésnapomat is
megünnepeltük. Sokat felköszöntöttek,
és David elvitt vacsorázni.
Boldogok voltunk így hármasban, és az, hogy
születik még egy baba, feldobott mindkettőnket. Idő
közben kiderült, hogy kislány lesz a babánk.
Nevet is válaszottunk neki: Rose Desrosiers.
A kicsi Rosie július 30-án jött a világra,
normális körülmények között, nem
úgy mint Dylan. :)
Chloe egy egészséges fiút szült, előttem egy
héttel, aki az Alex nevet kapta. Lucy pedig egy kislányt,
Aprilt, utánnam két nappal. April keresztszülei
lettünk Daviddel és Rosie keresztszülei Pierre
és Chloe lett, hiszen megígértük nekik.
Mindenki boldog volt. Dylan érdeklődéssel figyelte a
húgocskáját.
2 évvel később apa és Margaret
összeházasofott, én pedig egy újabb
kislányt, Saraht hozam a világra.
Minden úgy ment, mint ahogy mi azt szerettük volna.
Happy End