Fesztiválra fel!
A nyári szünet
már javában zajlott és a barátnőimmel egy
nagyobb fesztiválra készültünk.
Az elválaszthatatlan és utolérhetetlen Chloe, Luce
és Mandy (azaz én) megszelídítik a nyarat,
a pasikat és mindent, ami él és mozog.
- Kincsem, mindent eltettél? – robogott fel
édesanyám a szobámba.
- Igen, azt hiszem – mondtam, miközben a
táskámon ültem, próbáltam
összehúzni. Volt benne minden, 3 napra elegendő ruha,
sátor, hálózsák – bár az
utóbbira nem hiszem, hogy nagyon szükségünk
lenne – és még sok minden más.
- Akkor húzzuk be zipzárt és indulj lefele. Luce
és Chloe most érkezett meg.
- Rendben – feleltem, majd összehúztuk a
táskát és levittem.
Lent köszöntöttem a csajokat, akik ugyan olyan
izgalommal voltak, mint én. Életünk első
fesztiválja, első 3 nap, ami határok és
szülők nélkül fog lezajlani.
Bepakoltunk a kocsiba a cuccaimat, majd elköszöntem a
szüleimtől.
- Hát akkor… sziasztok. – öleltem meg
először anyát, majd apát.
- Vigyázz magadra – aggodalmaskodott anyám.
- Csak semmi hülyeség! Ne igyál sokat, ne drogozz!
– figyelmeztetett apa.
- Nyugalom. Nem 14 éves vagyok. – jelentettem ki, majd
kimentünk a kocsihoz. Beültem a nyitott-tetős,
vérvörös sportautóba, Chloe pedig már
indította is a motort – kicsit meg is bőgette –,
majd intettem anyáéknak, és elindultunk.
Amikor kikanyarodtunk az utcából, eltűntünk a
láthatárról, felültem az ülés
háttámlájára, Luce mellém
mászott, lekaptuk a felsőnket és élveztük,
ahogy a szél fújja a hajunkat. Közben persze
bömböltettük a zenét. Elég
figyelemfelhívóak voltunk, sokan megdudáltak
minket és ezt nagyon élveztük.
1 órája utaztunk már, mikor
hátranéztem. Egy hasonló sportautó
jött mögöttünk, tele pasikkal. Épp előzni
akart minket, mikor odaszóltam Chloenak.
- Taposs bele! – nevettem, majd Chloe rányomta a
lábát a gázra, fej-fej mellett mentünk a 2
sávos úton. Az egyik srác egyszer csak
felállt, majd lehúzta a gatyáját és
felénk mutatta a csupasz, fehéren villogó
seggét. Nem hagyhattuk ennyiben. Lucyval fogtuk a vizes
palackot, letekertük a kupakját, majd rájuk
öntöttük, bár elég nehezen, hiszen
mentünk vagy 180-nal. Erre ők lelassítottak, mi pedig
elhajtottunk, és búcsúzóul jól
bemutattunk nekik.
Újabb 1,5 óra után megérkeztünk a
fesztivál helyszínére. Nagyon sokan voltak.
Kipakoltunk a kocsiból, míg Chloe jegyért
állt sorba, majd amikor megvolt a jegy – jobban mondva
karszalag – bementünk és kerestünk egy megfelelő
helyet a sátrunknak.
- Itt jó lesz, nem? – mutatott egy nagy fa alá
Luce.
- De, jó lesz. Hány személyes a sátratok?
– kérdeztem.
- 5. – felelte Luce.
- Akkor azt állítjuk fel, mert az enyém csak 3.
– mondtam, majd rábólintottak és neki
álltunk felállítani a sátrat.
Hát mit ne mondjak, elég sokat
szerencsétlenkedtünk. Én már feladtam, ők
még szenvedtek vele. Aztán valamilyen csodával
határos módon mégis sikerült
felállítani.
Ezek után bepakoltunk, minden értéktárgyat
magunkhoz vettünk, majd elindultunk egy kis felfedező
túrára. Útközben megálltunk, ittunk
egy sört, ettünk egy-egy szendvicset, majd megkerestük a
wc-t is. Hálát adok a jó istennek, hogy sok wc van
és elkülöníthető zuhanyzók, és
hogy ez mind nem úgy néz ki, mint valami putri telep.
Mindezek után visszatértünk a sátorhoz a
törölközőkért, hogy lemenjük a tóhoz.
És nagy meglepetésünkre….
- Ti? – kérdeztem az épp mellettünk
letelepedett csapattól.
- Ti? – kérdezett vissza a srác, aki kidugta a
seggét nekünk az úton.
- Ó, micsoda szerencse – nevettem kínomba.
- Talán zavarunk? Mi itt bármit csinálhatunk.
És nem fogunk elmenni innen. – mondta egy másik
srác.
- Hát mi se fogunk – szólalt meg Luce.
- Igen, jól mondod Pierre. Bármit csinálhatunk
– mondta a seggkidugós. – Akár le is tolhatom
a gatyám – mondta, majd letolta a gatyáját,
így egyszálf*szba ácsorgott.
- David, te gátlástalan állat – nevettek a
többiek.
- Áhááá, szóval David –
gondolta magamban, ekkor egy biztonsági bácsi indult meg
felénk.
- Uraim, fogják vissza magukat. Ez nem egy nudista strand
– szólt rájuk, de még inkább Davidre.
- E-Elnézést – dermedt le David a kigyúrt
állat látván.
- Vagy mégse csinálhattok mindent? –
kérdeztem vissza, majd odafordultam Lucyékhoz és
kitört belőlünk a röhögés, hátunkra
csaptuk a törölközőket, majd ott hagytuk őket. De
még utoljára visszaszóltam.
- Különben is. Nekem ha csak akkora lenne, nem igen
mutogatnám. – nevettünk újra.
- Kabbe. Ha a tiéd lennék nem ezt mondanád. De
hozzád még bottal se… - vágott vissza, de
úgy csináltam, mintha meg se hallottam volna.
Pár perc múlva leértünk a tóhoz,
csobbantunk egyet, majd kifeküdtünk napozni. Ekkor egy
srác odajött hozzánk. Szórólapot
osztogatott a 3 napos programról. Alaposan elolvastuk. Rajta
voltak az italakciók, és hogy holnaptól lesz egy
tetováló szalon is és persze az esti és
napközben lévő programot. A délelőttök mindig
szabadok voltak, biztos azért, hogy sokáig lehessen
aludni és ki tudjon mindenki józanodni – gondoltam
én.
- Este valami új banda fog zenélni. – olvastam.
– Meglessük őket?
- Aha. – egyezett bele Luce.
- Ja, aztán ha nem lesz jó, akkor ott hagyjuk őket.
– Chloe.
- Jó. De most menjünk fel, mert éhes vagyok –
tápászkodtam fel, majd visszaindultunk.
Útközben megálltunk, ettünk, majd
visszamentünk a sátorba. Dödörögtünk
egy kicsit, majd a koncert előtt 10 perccel elindultunk. Egyesen a
színpad előtt álltunk meg. Rajtunk kívül csak
4-5 ember volt aki ott állt elöl. A többiek
hátul, a sörsátornál ültek a padon.
Elkezdődött a koncert… És a színpadon
megjelentek a szomszédaink.
- Ezt nem hiszem el – nevettem, majd erre figyelmes lett David,
rám nézett és elmosolyodott, majd kidugta a
nyelvét.
- Ezek mindenhol ott vannak? – kérdezte Luce.
- Igen, de nem is bánom – mosolyogtam, hiszen
kétség kívül tetszett David.
Elkezdték a koncertet. Olyan ismerősek voltak a számaik.
- Csajok… Egyiket-másikat én már hallottam
– ért a felismerés. – A telefonomon is rajta
van az egyik szám.
Tudjáááátooook…
- Jé, tényleg – jött rá Chloe.
- A rádióba is játsszák a számaikat.
Úgyhogy ez már nem egy most befutott zenekar. –
mondta Luce.
Ezek után végigtomboltuk a koncertet, egyre többen
és többen álltak a színpad előtt. A rengeteg
embernek tetszett a zenéjük. És boldog voltam.
Daviddel rengeteget szemeztünk.
Amikor aztán visszatértünk a sátorba kicsit
elfeküdtünk, lelkiekben is felkészültünk az
esti lerészegedésre. Mikor a sátorba
feküdtünk, hallottuk, hogy a fiúk is a sátorba
vannak és a koncertet elemezgetik, mikor megszólalt a
telefonom, ami valami hihetetlen módon a következő
csengőhangot játszotta le: I'd do anything.
- Pssz! – hallottam David hangját. – Ez a mi
számunk – érte a felismerés.
- Jajj, a telefonom – nyúltam utána, majd
felvettem. – Szia anya! – majd kimásztam a
sátorból és a fának támaszkodtam.
- Szia kincsem! Na milyen? – érdeklődött.
- Jajj, nagyon jó. És ez még csak az első nap.
– áradoztam.
- Rendben. Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e. De nem is
zavarlak, majd holnap hívlak.
- Rendben, akkor holnap. Ja és mondd meg apunak, hogy nem kell
értem izgulni – nevettem.
- Átadom. Szia
- Szia – elköszöntem, majd letettem.
Megfordultam és David állt velem szembe. Hát mit
ne mondjak, még a vér is megfagyott az ereimben.
- David – kaptam a szívemhez.
- Hogy hívnak? – szegezte nekem a kérdést.
- Mandy - feleltem.
- Akkor… Mandy..- térdelt le. – Leszel a
feleségem? – mondta halál komolyan, mire
kitört belőlem a röhögés.
- Te hülye – nevettem még mindig, majd
hírtelen, magam se tudom mért, de ledöntöttem a
fűbe és megcsókoltam. Nem ellenkezett. Majd ő
fordított a hátamra és ő csókolt meg. Erre
mindenki hurrogni kezdett és nevetni.
- Ez gyors volt. – nevetett Pierre.
- Az – vágta rá Chloe.
- Te Pierre, szerinted nekünk is menne ilyen hamar?
- Nem tudom Chuck. De David egy varázsló. –
nevetett Pierre.
Az estét együtt öltöttük a fiúkkal.
Tábortüzet csináltunk, énekeltünk,
csókolóztunk, májvacukot ettünk, sört
vedeltünk. És nagyjából ennyire
emlékeztem.
Amikor másnap felkeltem, Daviddel voltam összebújva
és rettenetesen fájt a fejem.
- Jó reggelt – köszönt.
- Jobbat – fogtam a fejem. – Neked is fáj? –
érdeklődtem.
- Nem, én nem ittam annyit. – mosolygott, majd
megcsókolt.
- Ugye nem feküdtünk le? – kérdeztem, majd
kérdést nem kapva a hálózsák
alá néztem.
- Nem – felet ezek után.
- Nem? – kérdeztem vissza. – Akkor mért nincs
rajtunk ruha.
- Arról nem én tehetek. Te rám vetetted magad,
megszabadultunk a ruháktól, majd elaludtál rajtam.
– mosolygott. – Igazán édes voltál.
Csak feküdtél rajtam meztelen és szuszogtál.
- Ohh.. – pirultam el. – Ne haragudj.
- Ugyan… - legyintett. – Nekem jól esett.
Az egész délelőttöt alvással
töltöttük, majd amikor felkeltünk ettünk,
és a nap folytatódott tovább. Este ismét
iszogattunk. De azért nem annyit, mint az előző nap.
Miután besötétedett lementünk fürdeni, de
csakis és kizárólag ruha nélkül.
- Fú de hideg a víz – vacogott David miközben
hozzám bújt.
- Igen, érzem – nevettem. – Kézzel
fogható a hideg – mondtam, majd mindenki nevetni kezdett.
- Na, muszáj volt zavarba hozni – kérdezte David
sértődötten.
- Ne haragudj – csókoltam meg, majd nagyon szorosan
hozzá bújtam. Felfedeztük egymás
testét a kezünkkel. Miután kellően felizgult
állapotba került David, otthagytam.
- Héééjj – úszott utánam.
- Ez nem ééér.
- Dehogy nem. – nevettem, majd fogtam a ruháimat és
futni kezdtem. David utánam eredt, majd elkapott és
csókolózni kezdtünk, majd befejeztük azt, amit
a vízbe elkezdtünk, és mindezt a csillagos ég
alatt. Olyan romantikus volt.
A harmadik nap is elérkezett. Délelőtt el kellett
indulnunk mert 12-ig el kellett hagyni a helyet. Fájt nagyon a
szívem. És Davidé is.
- Nem akarom, hogy vége legyen – öleltem meg Davidet,
majd kifolyt az első könnycsepp a szememből, és a
második is.
- Ne sírj. Fogjuk még egymást látni.
– törölte le a könnyeimet. – Életem
legszebb nyarává tetted ezt a nyarat. A
legcsodálatosabb lány vagy ezen a földön
– mondta, majd megcsókolt.
- Ígérd meg, hogy még találkozni fogunk.
– döntöttem neki a homlokomat az övének.
- Ígérem.
Ezek után könnyes búcsút vettünk
tőlük, majd elhajtottak. Nem sokkal később mi is
elindultunk. A város határa előtt nem sokkal, Luce
telefonált egyet, bediktálta a címét,
és igazából csak ennyit hallottam a
beszélgetésből.
- Kit hívtál? – érdeklődtem.
- Rendeltem egy pizzát – mosolygott. – Farkas
éhes vagyok.
- Kész vagy – nevettem, majd hátra dőltem.
Az elmúlt napok jártak a fejemben. A koncert, a
csók, a sátor. David.
Mielőtt hazavittek volna, előtte ott maradtunk náluk, hiszen
hivatalos voltam a pizzázásra.
Leültünk a kanapéra és Lucyék
szüleinek meséltük az élményeinket,
mikor csengettek.
- Megjött a pizza – ugrott fel Luce ajtót nyitni,
majd amikor vissza tért, egy hatalmas lapos dobozzal jött.
- Nyamiiii – mosolyodtam el, majd ledermedtem. Luce kinyitotta a
pizzás dobozt, és csak annyi volt bele írva:
Simple Plan.
Egy ideig értetlenül néztem, majd bejöttek a
fiúk az ajtón, felpattantam, odafutottam Davidhez
és megcsókoltam.
- Annyira hiányoztál – csókolgattam.
- Annyira szeretlek – szorított magához.
- Én is szeretlek. – mosolyogtam.