Jószomszédi iszony
2. fejezet
Ahogy voltam, kimentem a
lépcsőházba és elkezdem verni a szomszédom
ajtaját. Amikor végre ajtót nyitottak nekiindultam
a mondandómnak.
- Jólenne ha halkabbra vennétek a zenét, ugyanis
11 óra van. Valaki már ilyenkor aludni szeretne. Ez a nap
nem volt valami túl jó, mert az ágyamban
találtam a pasim egy ringyóval. Szóval ennyit
igazán megtehettek értem. Köszönöm!!
– mondtam nekik hangsúlyosan. Inkább
kiabáltam, mint mondtam. De mintha a falnak beszéltem
volna. Ők csak mereven bámultak engem, elkerekedett szemekkel.
- Most mi van? Nem voltam érthető? Mért néztek
úgy, mintha még nem láttatok volna fehér
embert? – néztem rájuk mérgesen.
- Őőőőőőő – dadogott David, a szomszédom. –
Meglehetősen lenge öltözetbe vagy. – mosolyodott el.
Magamra néztem és már vörösödtem
is. A hálóingembe jöttem át, ami nagyon
szellős volt és rövid. És picit áttetsző.
- Őőőő…akkor tán én most mennék. Sziasztok.
– futottam vissza a lakásomba és becsaptam az
ajtót. Nagyon ciki volt. De legalább nem volt hangos a
zene. Szóval amint beértem az ágyikómba
már aludtam is.
Másnap, azaz szombaton 10kor keltem. Kimentem a konyhába,
csináltam reggelit, majd azon gondolkodtam, hogy mit
csináljak délután. Arra jutottam, hogy otthon
maradok és csak lazsálok. Elmentem fürdeni és
hajat mosni, amikor csengettek. Kiugrottam a kádból
csurom vizesen és magamra vettem a köntösömet
majd siettem ajtót nyitni. Meglepődtem amikor megláttam
Davidet az ajtóm előtt.
- Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, de bocsánatot
szeretnék kérni a tegnap estéért. –
mosolyodott el.
- Szia! Semmi baj. Én kérek elnézést
amiért leordítottalak titeket. Tényleg nem volt
jó napom.
- Sajnálom, ami a barátodat meg téged
illet… Nem tudom, hogy lehet ilyen hülye, hogy egy ilyen
gyönyörűséget megcsal. – mondta nagyon aranyosan.
- Ugyan, ne sajnáld. – elpirultam.
- Őőőőő… Van valami programod mára? –
kérdezte.
- Nincs. Mért kérdezed?
- Van kedved eljönni velem ebédelni?
Kárpótollak a tegnapi hangoskodásunk miatt.
– mosolyodott el.
„Mért is ne? Nagyon helyes ez a David!” gondoltam
magamban,
- De van kedvem. – mosolyogtam én is el magam.
- Rendben, akkor mikorra végzel. Amint látom rosszkor
zavartalak.
- 1 óra és kész vagyok. Ha
elkészültem, bekopogok. Jó?
- Oksa. Akkor 1 óra múlva. Addig is szia.
- Szia!
Majd becsuktam az ajtót és már siettem is rendbe
szedni magam. Megszárítottam a hajam, aztán
kivasaltam. Felöltöztem, kihúztam a szemem
aztán beraktam a piercingem. Még mielőtt mentem volna
át, utoljára belenéztem a tükörbe.
Jól festettem.
Bekopogtam…
- Szia! Nah kész vagyok. – szólaltam meg.
- Szia! Kerülj beljebb. Pár perc és én is.
– mosolyodott el és már sietett is vissza a
fürdőbe. Nem is nézett rám, csak hamar ajtót
nyitott. Aztán amikor kijött a fürdőből, alaposan
végignézett rajtam.
- Hűűhaaa! De szép itt valaki. – jelentette ki, mire
én fülig pirultam.
- Köszi. Te se vagy semmi. – kacsintottam rá.
- Neked van piercinged? – nézett rám meglepve.
– Tegnap mintha nem lett volna.
- Van, csak esténként kiveszem. – mosolyogtam
rá. – De a tegnapról ne is beszéljünk.
– vörösödtem el.
- Rendben. –nevette el magát. – Na indulhatunk?
- Persze.
És már indultunk is. Megérkeztünk egy
kínai kajáldába. Szeretem a kínai
ételeket, akárcsak ő. Közben
beszélgettünk, jobban megismertük egymást.
Megtudtam, hogy egy Simple plan nevű bandában gitározik.
És hogy van egy Golden Retreiver kutyusa, Sam. Akit
érdekes módon még nem láttam. Sőt
még a hangját se hallottam.
Miután végeztünk a kajával, hazamentünk.
- Köszönöm ezt a csodálatos ebédet.
– köszönte meg David.
- Én köszönöm, hogy elhívtál.
– mosolyogtam rá és adtam neki egy puszit. Ő persze
elpirult. – Na szia-szia. Még remélem
beszélünk. Majd az ajtóm felé vettem az
irányt.
- Várj! –kiáltott utánam. – Nincs
kedved este átjönni? Itt lesznek a fiúk is.
- Majd meglátjuk. Lehet átnézek! –
mosolyogtam rá.
- Rendben. Akkor este…
Majd mindketten bementünk a saját lakásunkba.