Jószomszédi iszony
3. fejezet
Este úgy
döntöttem, hogy átmegyek. Még a
délután folyamán sütöttem sütit,
pont erre az alkalomra. Még soha nem sikerült ilyen
finomra, mint amilyen most volt. Beleraktam egy dobozba és azzal
mentem át.
- Szia. Kit keresel? – kérdezte a kis kopasz.
- Szia! – mosolyodtam el. – Mandy vagyok. Tudod …
tegnapi lenge öltözetű csaj. David mondta, hogy jöjjek
át.
- Oh…- nevetett fel- Jeff vagyok. Gyere be.
- Sziasztok srácok! – mondtam amikor betessékelt
Jeff.
- Szia Mandy. – jött oda hozzám David. Majd adott egy
puszit. - Örülök hogy átjöttél.
Bemutatom a fiúkat. Seb, Pierre, Chuck és Jeff, akivel
már találkoztál.
- Jajj el is felejtettem. Hoztam sütit.. Kértek?
- Persze.
És már evett is belőle mindenki.
- David mesélt már rólad. – szólalt
meg Seb.
- Valóban? – néztem Davidre aki
elvörösödött.
- Igen. Mondta, hogy együtt ebédeltetek. Meg hogy kedves
vagy. És hogy…. – nem tudta befejezni Seb, mert
befogta David a száját.
- Ne is figyelj rá. Össze vissza beszél. –
mosolyodott el David.
- Rendben. – Majd adtam neki puszit.
- Hol van a hálóinged? – viccelődött Pierre.
- Otthon. – nevettem el magam.
Nagyon sokáig beszélgettünk. A srácok igazi
mókamesterek. Soha életemben nem nevettem annyit, mint
ma.
Amikor az órára néztem, hajnali 2 volt.
- Nah srácok, mennem kell. Örülök, hogy
megismertelek titeket.
- Jajj Mandy ne menj még – kért meg David.
- De mennem kell. Holnap megyek a szüleimhez. Minden
vasárnap meglátogatom őket.
- Ez esetben elengedlek. – mosolygott.
- Köszönöm. Kikísérsz? –
kérdeztem.
- Még szép!
Kiértünk az ajtó elé. Megfordultam és
mélyen a szemébe néztem. Ő pedig
megcsókolt. Hosszasan csókolt, de aztán megzavart
minket a nagy huhogás a háttérből. A fiúk
nevettek és beszólogattak. „ Na mi van David?
Jólsikerült az este?” és hasonlók.
Mindketten nevetve másztunk ki egymás
szájából.
- Örülök, hogy átjöttél. –
mondta David.
- Én is örülök. És annak is, hogy tegnap
előtt hangosak voltatok. Mert ha akkor nem megyek át, lehet meg
se ismerjük egymást. És akkor nem lenne most ez..
– majd megcsókoltam. - Jó éjt!
–köszöntem tőle el.
- Jó éjt drága! – majd megpuszilta a
homlokom.
Elbúcsúztunk egymástól. Amint
beértem már tárcsáztam is Lucyt.
- Szia Luce! El se fogod hinni mi történt.
- Szia! Te normális vagy? Tudod hány óra?
- Jajj ne haragudj! Teljesen elfelejtettem. Holnap ott vagyok előttetek
10kor. Vagyis ma.. – nevettem el magam. – Eljösz velem
a szüleimhez és közbe mindent elmesélek.
- Rendben. De most hagyj aludni. Szia.
Ezzel kinyomta a telefont…