Jószomszédi iszony
6. fejezet
- Sziasztok! –
köszöntött minket édesanyám.
- Jó napot Mrs. Moore. Hogy tetszik lenni?
- Jól köszönöm.
- Szia anya! – mondtam miközben megöleltem. –
Apa? Hol van?
- Benn a házba. Gyertek be.
- Jó napot Mr. Moore. – köszönt először
David.
- Szervusz David. –mondta apa.
- Szia apa! Hogy vagy?
- Szervusz kislányom! Jól köszönöm. Mi
járatban vagytok így a hét közepén?
Mindig vasárnap szoktok jönni. –
kérdezősködött apu.
- Kérlek ne legyél túl izgatott a hír
hallatán! David megkérte a kezem és igent mondtam.
És az esküvő jövő héten, hétfőn lesz, a
betegségedre tekintettel.
- Oh drágáim! Nem is tudjátok, hogy milyen
boldoggá tesztek! – érzékenyült el apa.
- Ez nagyszerű. – örvendezett anya.
Mindent megbeszéltünk velük, odaadtuk a
meghívót és hazamentünk.
Ez a pár nap hamar elszállt. Azon kaptam magam,
hogy hétfő van és a templomban vagyunk.
Megszólalt a zene és édesapám
bekísért. A pap elmondta a szokásos szöveget.
-….és mostantól férj és
feleség vagytok. Megcsókolhatod a menyasszonyt. –
fejezte be mondandóját a pap.
Nagyon boldogok voltunk. Az esküvő után a szűk
családi kör és a Simple plan tagok és persze
mi egy étterembe mentünk. Mulattunk, majd hajnalba
elköszöntünk mindenkitől és elmentünk haza,
hiszen össze kellett pakolni a bőröndbe, mert másnap
nászútra mentünk.
1 csodás hetet töltöttünk Thaiföldön.
Amikor megérkeztünk találkoztunk a barátokkal
és elmeséltünk nekik minden kalandot. Majd
felhívtam, anyuékat, hogy szerencsésen
hazaértünk.
1 hét múlva, a nyugi életünket egy nagyon
rossz hír zavarta meg. Anyu hívott:
- Szia édes kicsi lányom! – szipogott a telefonban.
- Szia anya! Mi a baj? Mi történt? – kérdeztem
megrémülve.
- Az apád… meghalt. – mondta anyu. - Kapott
egy újabb szívinfarktust.
- Ez nem lehet. Nem tudom elhinni. Azonnal megyek anyu. Sietek
hozzátok. Tarts ki. Szia.
- Szia csilagom.
Nem tudtam elhinni. Az én apukám nem halhat meg. Ő nagyon
erős lelkileg is és fizikailag is. Összeroskadtam és
üvöltöttem:
- Neeeeeeem!! Ez nem történhet meg.
- Mi a baj? Mi történt? – kérdezte David.
- Apa meghalt. - zokogtam.
- Oh kicsim. Részvétem. – mondta és
közben átölelt.
- Szükségem van rád. Kérlek gyere velem
anyuékhoz. Képtelen vagyok vezetni. Vezetnél
helyettem?
- Itt vagyok neked. Bármikor drágám. Szeretlek.
Elmegyek veled persze és vezetek. Ez természetes.
- Én is nagyon szeretlek. – hozzásimultam Davidhez
és úgy zokogtam.
Elindultunk. Amikor odaértünk, futottam be a házba.
Megöleltem anyát. Nagyon fájt, hogy nincs
többé apa. Anyu nagyon ki volt borulva. Folyamatosan
sírt. Ő sem fogta még fel ezt az egészet ami
történt, ahogy én sem.