Jószomszédi iszony
7. fejezet
Eltelt 1 hét. Ezalatt a
temetés is lezajlott, amin rengeteg ember volt.
Elbúcsúztattuk. Nagyon rossz volt látni, amint az
emberi élet elfér egy dobozba.
Az édesanyám eladta a házat és
beköltözött Montreálba, hogy közelebb
legyünk egymáshoz. Ez nagyon jó, mert
segítségemre lehet.
Egyik nap amikor felkeltem nagyon rosszul voltam. Hánytam
egész nap. Sőt még egy jóideig rajtam volt a
rosszul lét.
- David, lemennél a boltba nekem fagyiért? –
kérdeztem.
- Le persze. Egy perc és már itt is vagyok.
Amikor elment fel kellett hívnom, hogy hozzon még
pár dolgot a boltból. Savanyu uborkát,
tésztát, kechupot…
- Na itt is vagyok. Tessék, itt a fagyi. Eper és csoki.
– mondta David.
- De én vaníliát kérek. –
sipárogtam. – Ilyen nehéz megérteni?!
- sirva fakadtam.
- Jó nyugi. Ilyen életmentő ez a fagyi? Ne pityeregj
már a fagyi végett! – bujt hozzám David.
- Fujj! Büdös vagy! – mondtam és már
rosszul is lettem. Mentem hányni.
Amíg a fürdőben voltam azon gondolkodtam, hogy minek a
tünetei ezek?! Aztán eszembe jutott. Kisiettem a
fürdőből, felöltöztem és lementem a
gyógyszertárba.
- Hová mész Mandy? Jólvagy? Furcsán
viselkedsz! - mondta David.
- Egy pillanat és vagyok. Nyugi van.
Amikor feljöttem azonnal bementem a fürdőbe egy
terhességi teszttel. Ujjongva mentem ki Davidhez.
- Daviiiiid!!! Terhes vagyoook!!! –kiáltottam, majd
odafutottam hozzá és megcsókoltam.
- Komoly? De jó! Úgy örülök! Szeretlek!
- Igen! Komoly! – örvendeztem. – Én is nagyon
szeretlek.
- Akkor a terhesség megmagyarázza a
sértődékenységedet és a
rosszullétedet. – mosolygott.
- Igen. És ne haragudj a viselkedésem miatt. –
hajtottam le a fejem.
- Jajj mennymár… Semmi baj. Én bármit
elviselek drágám. És tudod mért? Mert
nagyon szeretlek!
- Én is téged.
- Öhh.. Mandy… terhesség alatt lehet szexelni?
– pirult el David.
- Nem tudom. De mi most fogunk. – ezzel berántottam a
hálóba az ágyra.
Másnap, amikor felébredtem kikerestem az orvosom
nevét. Elmentünk ultrahangra is, hogy megbizonyosodjunk a
terhességemből. Valóban terhes voltam. Ekkor felmondtam a
mukahelyemen.
Eltelt 4 hónap. A pocakom egész nagy volt már.
Elmentünk újra ultrahangra, hogy megtudjuk fiú-e
vagy lány. Mint kiderült fiú lesz. Amikor
meghallottuk Daviddel azonnal elkezdtünk gondolkodni a baba
nevén.
- Legyen George. – mondta David.
- Neee! Hogy becéznénk? Legyen inkább Andrew.
- Na ne! Webber mi? – nevetett . – Inkább
hívjuk Bobnak apukád után.
- Ez egy nagyszerű ötlet kicsim! Szeretlek. – mondtam majd
megöleltem.
- Én is téged!