Jószomszédi iszony
9. fejezet
Szépen gyógyulgatott
David. A banda valamelyik tagja mindig ott volt. De volt úgy,
hogy mindenki. Egyre jobban lett, míg végül
újra zenélhetett.
Közben a fiúnk is cseperedett. 1 éves lett. A
szülinapját nálunk ünnepeltük meg.
Mindenki ott volt aki számított.
Aztán 2éves lett…… Ez viszont
különleges volt egyvalamiben.
- Figyelem! Bejelentenivalóm van! – kiabáltam
végig a lakáson, míg végül mindenki
rám nézett.
- Halljuk, halljuk. – mondta mindenki elkerekedett szemekkel
és kellő kíváncsisággal.
- Szóval… - kezdtem bele. – Újabb taggal fog
bővülni a Desrosiers család. Reméljük, egy
kislánnyal. – nevettem el magam.
- Tényleg? – szaladt oda hozzám David. –
Úgy örülök! Szeretlek nagyon!- mondta majd
hozzám bújt és megcsókolt.
- Én is téged!
Mindenki nagyon örült neki. Majd 9 hónap múlva
megszületett a mi kis Hannánk.
- Tiszta anyja! – mondta David majd elmosolyodott .- Ugyan olyan
gyönyörű.
- Köszönöm egyetlenem! Szeretlek!
- Én is téged.
Így éltem az életem. A férjemmel, Bobyval
és Hannahval. Túléltem a kamaszkorukat, és
most egy karfás-székben ülve mesélek az
unokáimnak.
David iránt érzett szerelmem még mindig
töretlen. És az is marad, még a halálunk
után is.