Make love
1. fejezet
Tegnap költöztünk
Montrealba. A szüleim elváltak, így anyával,
Deborahval elköltöztünk, egyrészt a
munkája miatt, másrészt pedig nem jöttek ki
jól az apámmal, Erickel. Rólam pedig annyit, hogy
leérettségiztem már, befejeztem a
középsulit, de egyetemre nem mentem a
költözés miatt. Gondoltam majd itt, Montrealba
találok magamnak valami továbbtanulási
lehetőséget. Imádok fotózni, rajzolni és a
telet. Egyszerűen kivirulok attól, hogy minden fehérbe
öltözik. Mivel december van, kiélhetem ezt a fajta
örömömet. :)
Szomorú vagyok, hogy ott kellett hagynom a barátaimat, de
abban bizakodom, hogy itt is lesz néhány.
- Anya! Kész vagyok! - mondtam a lépcsőről lefele menet.
- Rendben. Segítenél nekem itt egy kicsit? -
kérdezte, és én, mint illemtudó lány
segítettem neki.
- Aha.
- Köszi. Akkor ott vannak azok a dobozok - mutatott az egyik
sarokban lébő dobozhalomra.
- Az a nagy? - húztam a szám.
- Igen. Na azt kell kipakolni - mosolygott gúnyosan.
- Hogy mért akarok én mindig segíteni?! -
suttogtam.
- Tessék? - kérdezett vissza, gondolom nem hallotta.
- Semmi. Azt mondtam, hogy szívesen segítek. -
eresztettem meg egy mosolyt, mire ő csak bólintott.
5 fele járhatott, amikor végeztünk. Éppen a
jól megérdemelt pihenésünket
végeztük, amikor csengettek.
- Megyek! - mondta anya, majd hallottam, hogy beszélget
valakivel.
- Jó napot! Valerie vagyok a szomszédból. Ők itt
pedig a lányaim, Lucy és Chloe. - majd a két
lány is köszönt.
- Jó napot! Én pedig Deborah. Mandy, gyere ki
légyszíves! - eresztette ki a hangját anya, mire
erőt vettem magamon és kimásztam az ajtóhoz.
- Jó napot! - nyujtittam kezet. - Mandy vagyok. - mosolyogtam,
majd megláttam a két lányt, és
bólintottam nekik.
- Bejönnek? - tette fel azt a kérdést anya, amitől a
legjobban féltem.
- Köszönjük. De csak akkor, ha tegeződünk. -
mosolygott Valerie, majd beljebb jöttek.
- Mandy, foglald le a lányokat, amíg én
beszélgetek Valerieval, jó?
- Hát persze! - bólintottam, majd a két
vöröshajúlány felé fordultam. -
Szeretitek a havat? - kérdeztem, mire ők értetlenkedni
kezdtek.
- Aha, de mért? - kérdezte az idősebbik.
- Akkor menjünk sétálni. Megmutathatnátok a
környéket.
Így is lett. Elkezdtünk beszélgetni. Megtudtam, hogy
Lucy Madisonhoz és Chloe Reynoldshoz van szerencsém. Lucy
annyi idős mint én, de a nővére 3 évvel idősebb.
Nagyon szimpatikusak voltak a számomra. Kedvesek és
barátságosak. Hazafele sétáltunk, amikor
pár házzal arrébb megálltunk.
- Rágyujtok, ha nem bánjátok. - mosolyogtam, majd
őket is megkínáltam. Anti-dohányosok :)
- Kösz, nem élünk vele. - mosolygott Chloe, mire Luce
a szemét forgatta.
- Én élnék vele. - nyujtotta a kezét Luce,
majd kacsintott nekem egyet. Chloe szinte megölt a szemeivel -
Amúgy, mért nem cigizel bent?
- Mert anya nem szereti. Mert beveszi a függöny a
szagot..blabla...
- Ja, értem. - mosolygott.
- Holnap mit csinálsz? - érdeklődött Chloe.
- Azt hiszem házat kell diszítenem. De amúgy
semmit.
- Akkor ráérsz. -mosolygott. - Holnap
összefutunk a barátainkkal. Eljöhetnél
velünk, kicsit megismernéd a belvárost is.
- Háát. Nem tudom. - húztam a szám.
- Naaaa, gyereee! - könyörgött Luce.
- Hát jó. - adtam be a derekam.
Nemsokára mindanyian hazamentünk. Mire hazaértem
Valeire nem volt már ott. Lefürödtem és
lefeküdtem aludni.