Másnap, amikor felkeltem úgy dél felé, elég rosszul voltam. Levánszorogtam a konyhába.

- Kincsem, minden rendben? - jött oda anyukám.
- Nem érzem jól magam - mondtam orrhangon. - Tegnap szerintem megfáztam, lehet, hogy lázam is van.
- Akkor mérd meg. A fürdőbe van a lázmérő. - mondta anyukám, majd elsétáltam érte. Leültem a nappaliba és megmértem - 38,7.
- Szóval lázas vagy. Főzök teát, aztán viszek fel fájdalomcsillapítót, menj feküdj le.
- De éhes is vagyok - piszlogtam anyura nagyokat.
- Viszek kaját is. - nézett rám aranyosan.
- Köszii anyaaa! - dobtam neki egy puszit, majd a szobámba mentem vissza.

Ölembe vettem a laptompom és netezni kezdtem. Idők közbe Lucyval is tudtam beszélni, hála a netnek, és megtudtam, hogy ő is megfázott. Nem is csodálom. Vásárolni mentünk volna ma, de így nem fogunk. Szóba került a szülinapom, és Luce érdeklődött, hogy akarok-e valami bulit. Elgondolkodtató. Arra a megfontolásra jutottunk, hogy elmegyünk majd valami táncos-zenés helyre :)
Amíg beszélgettem Lucyval, anya felhozta az orvosságot és a kaját. Miután elfogyasztottam mindent, elköszöntem Lucytól és lefeküdtem aludni. Csak este 8 fele ébredtem meg. Egyre jobban éreztem a nikotin hiányt, így Lucyt felhívtam, hogy jöjjön velem egyet sétálni, mert "jól esne egy kis friss levegő". Mondjuk ez így is volt. Jót tett a sok alvás után sétálni egyet, és perce cigizni egyet.
Miután hazamentem újra feleküdtem aludni. Másnap reggel, amikro felébredtem, anyu nem volt otthon, dolgozni ment. Kiderült, hogy anya és Valerie egy helyen dolgozik és nagyon jó barátnők lettek. Örültem neki, hiszen így anya nem magányos.

Eltelt egy hét. Nagy nehezen kijöttem a náthából, így újra elkezdtünk "bandázni". Sokat voltunk együtt, volt amikor én láttam vendégül őket és filmet néztünk, vagy Lucyéknál voltunk, vagy beültünk valahova, vagy a fiúk próbáján éreztük jól magunkat. Daviddel persze mindig sikerült összevesznem. Egyik alkalommal nem is gyengén.

- David, az isten szerelmére! Mért nem tudsz normálisan viselkedni? - szóltam rá.
- Jajj ne csinálj úgy, mint aki mindent tud. Igen nagynak képzeled magad.
- Te beszélsz? Te nagyképű pöcs. Mindennek van határa.
- Pöcs? Olcsó ringyó.
- Igen? - nézem rá kérdően. - Inkább azok az olcsó ringyók, akikkel minden nap vagy. Mindenféle útszélivel összefekszel, csodálom hogy nem vagy még AIDS-es. - ordítottam vele, majd elindultam ki az ajtón, de visszaforultam. - Dögölj meg! - adtam neki egy pofont, majd otthagytam mindenkit.

Amikor hazaértem, akkora volt a fejem mint a ház.
- Mit képzel magáról, ez az utolsó.. - gyujottam rá az erkélyen, amikor megjelent anya.
- Csak nincs valami baj?
- De van, bőőven. Ez a David..
- Tudod, hogy nem szeretem ha a szobádba cigizel. A függö...
- A függöny beveszi a szagot, tudom-tudom.
- Ne gúnyolódj - lökött oldalba mosolyogva.
- Ne ragagudj - nyomtam le neki egy cuppanósat.
- Majd megoldódik, hidd el - veregette meg a hátam, majd ott hagyott.

Mielőtt aludni mentem volna, megvacsoráztam és lefürödtem, így tisztán és teli hassal tértem nyugovóra.