Make love
5. fejezet
Teltek
múltak a napok, elérkezett a karácsony. Én
nem égtem különösen nagy lázban miatta,
ahogy anya sem. Egymást megajándékoztuk és
tulajdonképpen ennyiből ált a karácsonyunk. Unalma
volt, de egyen jó is. Kipihentük a fáradalmainkat.
De annál inkább érdekesebb volt egy másik
jeles nap. December 28, a születésnapom.
Reggel, mikor felkeltem, épp nyitotta valaki a szobám
ajtaját.
- David? - csodálkoztam.
- Boldog szülinapot kicsim! - csókolt meg.
- Hogy mi? - kepkodtam a levegőért, ekkor valaki
megrázott.
- Mandy!- hallottam anyu hangját, majd felriadtam.
- Anya? - mondtam, amikor kinyitottam a szemem.
- Igen, mert? Kit vártál? A húsvéti
nyuszit? - mosolygott.
- Nem... - hebegtem.
- Rosszat álmodtál?
- Igen. RÉMÁLOM....
- De most már nyugodj meg, ébren vagy. - mosolygott. -
Na, de kelj fel, itt van Luce és Chloe.
- Mert? Hány óra van?
- 11 múlt - mondta, majd kiment a szobámból.
Kikászálódtam az ágyból és
levánszorogtam a lányokhoz.
- Sziasztok! - pusziltam meg őket.
- Szia! - köszönt Chloe.
- Szia! Na mi a terved mára? - huzogatta a
szemöldökét Lucy.
- Egyenlőre semmi.
- Jó, mert mi már elterveztük - mosolygott Chloe.
- Igen? - értetlenkedtem.
- Aha! Most elmegyünk, eszünk valamit valahol, aztán
elmegyünk fodrászhoz, mert lekéne vágatnom a
hajam, meg szerintem neked sem ártana - ecsetelte Lucy.
- És utánna pedig visszajövünk ide,
hozzátok, mert gondolom anyukád is fel szeretne
köszönteni. - folytatta Chloe.
- Pontosan... És este pedig elmegyünk bulizni. - tapsikolt
Luce.
- Rendben. Akkor én most összekapom magam, aztán
olyan dél fele átmegyek értetek.
- Oksa - mondta Chloe,majd elköszöntek anyutól
és elmentek.
Lefürödtem, hajat mostam meg egyebek s úgy ahogy
ígértem, átmentem Lucyékhoz. Ők már
készen voltak, szóval elindultunk.
Egy egész jó kis étterembe mentünk,
megebédeltünk, majd a fodrászhoz mentünk.
Essssszméletlen jó lett a hajam. A feketét
megbolondítottunk egy kis lilával. Elég feltűnő
volt. :) Miután mindenkinek kész lett a haja,
hazamentünk.
Amikor beléptem az ajtómon nagy meglepetés
ért...
- Apa? - futottam oda hozzá, majd megöleltem.
- Szia hercegnőm! - szorított magához.
- Hát te? - csodálkoztam, majd anyura néztem, aki
csak mosolygott.
- Úgy hallottam születésnapja van valakinek ebben a
házban.
- Húúha, ki lehet az? - tettem a hülyét.
- Viccet félretéve, boldog szülinapot - nyujtott
át egy dobozt.
- Köszönöm - pusziltam meg, majd kibontottam a dobozta,
ami egy karkötőt rejtett. A karkötő telis-tele volt
csillógó kövekkel. - Ez gyönyörű.
- Boldog szülinapot - jött oda ekkor édesanyám
is, aki odaadta a szokásos ajándékját.
Mindig pézt ad, és azt veszek rajta amit
szeretnék. :)
Majd a csajok is felköszöntöttek.
Áthívták Valeriet is és így
együtt ünnepeltük meg a születésnapomat.
Anya a kedvencemet csinálta, gyümölcstortát
banánnal és kivivel.
Nagyba beszélgettünk, amikor csengettek. Odasiettem
ajtót nyitni.
- Szia! - köszöntem a srácnak, aki az ajtó
előtt állt egy nagy csokot virággal a kezében.
- Szia! Mandy Mooret keresem.
- Én lennék. Miben segíthetek? - mosolyogtam.
- Ezt önnek küldik - nyújtotta át a
virágot.
- Nekem? Úr isten! Még sose kaptam virágot -
pirultam kicsit el. - És ki küldi?
- Azt sajnos nem árulhatom el - mosolyogott a srác. - De
küldött egy kártyát - nyújtotta
át ezt is.
- Köszi.
- Nincs mit, ez a dolgom. Szia.
- Szia - csuktam be az ajtót.
- Anyaaa! Virágot kaptam - ujjongtam.
- Kitől? - csodálkozott Luce.
- Azt nem tudom. Titkos hódoló - vigyorogtam.
- És mi van a kártyán? -
kíváncsiskodott Chloe.
- Őőőő.. - bontottam ki a kis borítékot, majd elolvastam.
2 szót tartalmazott. - Az van ráírva, hogy:
Bocsáss meg!. Ezt nem értem. Ki küldhette?
- Nem tudom - vont vállat Luce.
- Na mindegy. Vízbe rakom, és már itt is vagyok. -
mondtam.
Ahogy mondtam, vízbe tettem a virágot, majd visszamentem
hozzájuk. Apukám 6óra fele ment el,
akárcsak a lányok, de megbeszéltem velük,
hogy 8 fele jöjjenek át értem, és indulhatunk
bulizni. Valami Sunset nevű helyre megyünk...