Make love
6. fejezet
2
óra alatt készültem el. Lefürödtem, de
vigyáztam arra, hogy a hajam ne nagyon legyen vizes, hiszen
tönkre ment volna. Körülelül 1 órába
telt mire véglegessé tettem az
ödlözékemet. Felvettem egy fehér, ujjatlan,
ám de garbós, kötött, elegáns és
hosszított pólószerüséget, egy fekete
térdnadrágot, fehér ahrisnyát és
fekete magassarkó csizmát. Nagyon dögös voltam.
Anya szokta megcsinálni mindig a sminkem, így most
így szóltam neki.
- Anyaaaa! Fel tudnál jönni? - kiabáltam, majd anyu
megjelent.
- Itt vagyok. Hű de csinos vagy! - mosolygott.
- Köszi. Na, de azt szeretném kérdezni, hogy
megcsinálnád a sminkem? - pislogtam nagyokat.
- Persze. Bízd csak ide. - kacsintott, majd elővarázsolta
a sminkkészletét.
- Köszi hálálkodtam, majd anya nekikezdett.
- Tudod Mandy.. – mondta anya amikor végzett a sminkkel.
– Valamit kaptam annak idején az anyukámtól,
aki az ő anyukájától -és így
tovább- kapta. Úgy gondolom itt az ideje, hogy te is
megkapd. Valamelyik születésnapodra ígértem.
Legyen ez a mai.- mondta, majd a zsebében kutatva elővett egy
pár nagyon szép fülbevalót. –
Tessék! – nyujtotta át.
- Köszönöm anya! Ez gyönyörű! –
öleltem meg.
- Nincs mit szivem. – puszilt meg. – Na de
készülődj tovább ha nem szeretnél
elékésni.
- Rendben.
Felcsatoltam a derekam köré még egy vastag fekete
övet. Belenéztem még utoljára a
tükörbe, majd a nappaliba mentem. Alig, hogy leültem egy
percre, megjöttek a lányok. Elköszöntem
anyától és elindultunk a Sunstbe.
Amikor megérkeztünk, bementünk és
leültünk az egyik asztalhoz. A pincér kihozta az
itallapot.
- Ti mit isztok? Én tök tanácszalan vagyok. -
mondtam az itallapot bújva.
- Szerintem indítsunk egy tequilával. - mosolygott Lucy.
- Én benne vagyok - csapott az aszalra Chloe, majd intett a
pincérnek.
- Sikerült választani? - kérdezte a pincér.
- Aha. Így elsőre szeretnénk 6 tequilát és
3 narancslevet. - mondta Lucy.
- Rendben, hozom. - mondta a srác majd eltűnt.
- 6ot? - értetlenkettem.
- Aha... Hogy ne kelljen megint rendelni..érted...
- Értem. - mosolyogtam, és megérkeztek az italaink.
- A ma estére - emelte Luce a poharát a magasba.
- Igen, a ma estére - emeltem én is.
- Igen, és mégegyszer is boldog szülinapot! - emelte
Chloe is, majd lelüktük az elsőt és 2 perc
múlva a másodikat is.
- Az ott nem Chuck? - szólaltam meg hírtelen.
- Hol? Én nem látom - mondta Chloe.
- Na mivan Mandy, máris megütött a pia? -
viccelődött Luce, majd abba a irányba nézett, amerre
én is. - De, az Chuck! - mosolygott.
- Mondtam én.... -
- Igen, valóban. És vele van Pierre és David is.
- Hurrá... Tudom ki hiányzott az életemből ... -
mondtam bunkón.
Pechemre, észrevettek minket, így odajöttek
hozzánk.
- Sziasztok! - köszöntek egyszerre a srácok.
- Sziasztok! - majd mi is ugyan abban a pillanatban.
- Hát ti? - kérdezte Chuck.
- Mandynek szülinapja van. - válaszolt egyből Lucy.
- Ja tényleg. - kapott a fejéhez Pierre. - Boldog
szülinapot! - puszilgatott meg.
- Igen, boldog szülinapot! - puszilt meg Chuck is, majd nagy
meglepetésemre...
- Boldog szülinapot Mandy! - köszöntött fel David
is.
- Nahát, nahát... Mivan, kitől tanultad a
kedvességet? - gúnyolódtam.
- Ne szokd meg! - vette elő a szokásos modorát.
- Nem fogom, nyugi... - vontam vállat. - Nem akartok velünk
tartani? - néztem ekkor Chuckra.
- De, köszi. De nem baj.. - biccentett David felé.
- Ugyan. Nem tud felhúzni ma. Túl jó a kedvem -
kacsintottam.
- Akkor jó. - mosolygott Chuck.
- Na, mit iszunk? - kérdeztem.
- Amit csak akarsz. A mait mi álljuk! - fűzte hozzá Lucy,
aki eddig Chuckot bámulta.
- Akkor még egy kör tequilát, csak hogy ne
keverjük... - mosolyogtam, majd azonnal hozák is szinte.
Nem tudom mennyit ittunk, de keztem a fejemre állni. Ennyit
még soha életembe nem nevettem. Mindenki vicces
történeteket mesélt, és én úgy
nevettem, hogy majd' megfulladtam. Éjfél fele elkeztek
olyan zenét játszani, amire lehetett már
táncolni.
- Táncolunk? - kérdezt Luce.
- Táncoljunk! - ragadta meg a kezét Chuck és a
táncparketre húzta, majd Pierre Chloet... Így
Davddel kettesben maradtunk. Nem szóltunk egymáshoz egy
jódarabig, de ő megtörte a csendet.
- Mi nem táncolunk? - mosolyodott el.
- De! - mosolyogtam, majd David megfogta a kezem és
átverekedtünk a tömegen. Megkerestük a
többieket, ott táncoltunk mi is. David nagyon jól
mozgott. És mint a nagy filmben, itt is elérkezett egy
lassú szám. Daviddel lassúzni kezdtünk..
- Tetszett a virág? - kérdezte meg hírtelen.
- Milyen vi... Te küldted a virágot? - esett le az
állam.
- Én, baj? - mosolygott.
- Nem. Csak... Pont TE? - nevettem.
- Igen, pont ÉN. Ne haragudj...
- Mért is?! Mi miatt kellene haragudnom? - tettem a fejem,
közben persze tudtam hogy mért.
- Hát a nagy veszekedésünk miatt... Meg a
viselkedésem miatt. - húzta a száját. -
Elég paraszt voltam.
- Igen, de én sem voltam különb... Úgy hogy
én is sajnálom.
- Nincs baj - húzott magához. - Na gyere, had
öleljelek meg, szülinapos! - ölelt meg, ami nagyon
jól esett..
Táncoltunk még egy darabig, majd leültünk
és tovább beszélgettünk. Daviddel sokat
beszélettem, kedves volt hozzám, így én is
hozzá.
Záróra fele elindultunk haza. David időkközben
rájött, hogy nem hozott kulcsot, így
felajánlottam neki, hogy aludjon nálunk. Szívesen
elfogadta.