Make love
8. fejezet
Egészen
szilveszterig nem futottam össze Daviddel. Ám 31-én
házibulit tarott és hivatalos voltam rá,
akárcsak Luce és Chloe. Pezsgőt és sütit
vittem "ajándékba"
- Sziasztok! - nyitott ajtót, miután becsengettünk.
- Szia! - pusziltam meg előzör én Davidet, de ahogy
megérztem az illatát... Na mindegy :) Köszöntek
a lányok is Davidnek, majd beljebb mentünk a házba.
Üdvözöltük Pierret és Chuckot is. Annyi
új arcot láttam ott hogy az valami hihetetlen.
A buli folyamán Luce megint elkezdett Chuckról
beszélni.
- Lucee! Fejezd be! Inkább menj oda hozzá! -
szóltam rá.
- De... de én... nem merek.. - vallotta be.
- Na indulj! - adtam meg neki a kezdő löketet.
- Hát jó - szánta el magát, ám ekkor
egy másik csaj odament Chuckhoz, aki igencsak örült
neki - Jajj Mandy...látod?! Én nem is kellek neki.
- Jajj ne vegye el a kedved az a kis fruska.. Szállj vele
szembe. - kacsintottam.
- Áh... Majd inkább ha egyedül lesz odamegyek. De
nekem most kell még pia. Kérsz te is?
- Aha, köszi. - mondtam neki, mire ő elindult az asztalok
felé. Közben Davidet kerestem a szememmel, de nem
találtam sehol.
Amikor Lucy visszatért az italokkal, Chloe is hozzánk
verődött. Leültünk a kanapéra, közel
Chuckhoz így szemmel tudtuk tartani. Idők közben David is
hozzánk csapódott. Végig szemeztünk és
ittunk és ittunk és ittunk. Érdekes módon
nem rugtam be annyira és David sem, de Luce rendesen
elintézte magát :)
- David. - szólalt meg Luce. - Nem szeretnél
felállni? - nevetett.
- Ha-ha-ha. - nézett gonoszan. - Te elmondtad nekik? -
nézett ekkor rám.
- Á ugyan, Miss Törölköződobáló
kisasszony..ugyan! - nevetett Chuck.
- És te elmondtad nekiiiiiiik? - néztem vissza
szúrós szemmel Davidre.
- Na ennyit rólatok - mosolygott Chloe. - Egyik se tudja tartani
a száját... - erre Daviddel
összenéztünk és elnevettük magunkat.
- Jut eszembe. Én hoztam sütit. - álltam fel. -
David, adsz valami tálat, amire kirakhatom?
- Persze. - pattant fel ő is és a konyhába siettünk.
- Ott lent van tál - mutatott egyik alsó
szekrényre.
- Itt? - nyitottam ki, és közben bepucsítottam.
- Ott - mosolygott miközben elégedetten bámulta a
faromat, miközben én kivettem a tálat.
- Tejszínhab is van? - kérdeztem
- Hűtőbe.
- Oksa, akkor engedelmeddel kiveszem. - majd kinyitottam a hűtőt
és kivettem a tejszínhabot. - Na, én viszem a
sütit meg a habod, te meg hozzál szalvétát.
- Értettem főnökasszony! - nevetett.
- Ble - öltöttem ki a nyelvem.
- Bármikor. - vigyorodott el, majd kivittük a
többiekhez a sütit.
- Jó étvágyat! - mondtam, amikor mindenki elvette
az adagját.
- Viszont - hangzott el mindenki szájából
egyszerre. Amikor elfogyasztottuk, játszottam a gondolattal,
hogy összehabozom Davidet. Meg is tettem.
- Naaaa - nevetett David amikor az arcára került a hab.-
Add csak ide! - vette ki a kezemből a habot és lefujt.
- Héééj - nevettem én is.
- Nehogy azt hidd, hogy csak neked szabad - mosolygott és
még a ruhámat is telefujta.
- Köszi..igazán köszi... - mosolyogtam, majd egy
hírtelen mozdulattal kivettem a kezéből és
én is összefujkáltam az ő ruháját.
- És most nyaljátok le egymásról - mondta
Luce nevetve, mire Daviddel összenéztünk.
- Kő-papir-ollóval döntjük el, hogy ki kezdni - mondta
David, majd lejátszottuk.
- Kő - mondtam.
- Papír. Háhá - nevetett David gonoszan. - Te
kezded.
- Ám legyen - mosolyogtam, majd neki kezdtem.
Először lenyaltam az arcáról, majd a
nyakáról, aztán a
pólójáról. A nadrágját
hagytam utoljára. De végül onnan is lekerült a
hab. Amikor végeztem, nekilátott ő is, ám amikor a
számról nyalta le, nem bírtam tovább,
megcsókoltam és hosszas nyelvcsatába kezdtünk
ott mindenki előtt, és ők csak huhogtak és tapsoltak
és nevettek.
- Na gyere, mossuk le magunkról a habot - mondta David amikor
kiszállt a számból.
- Rendben - mosolyogtam, majd a fürdőbe mentünk.
Amikor bent voltunk már, bezárta a fürdő
ajtaját és folytattuk a csókolózást.
Elfeküdtünk a földön lévő puha szőnyegen
és egymáséi lettünk. 1,5 óra
után visszamentünk a többiekhez.
- Elég hosszú egy hablemosás volt. - mosolygott
Luce.
- Hát. Tudod nagyon ragadt - nevettem.
- Azt elhiszem - tört ki a röhögés Pierreből.
- Amúgy mennyi az idő? - kérdezte David.
- Fél 1. - válaszolt Chloe.
- Átdugtuk az újévet? - néztem Davidre
nevetve.
- Hogy micsináltatok? - nézett Chuck.
- Én azt hittem, hogy csak hülyültök. -
kerekedett el Pierre szeme.
- Hát ő... - mosolygott David. - Nem. - nevetett a
végén, holott rájöttem ez egy kicsit sem
nevetséges.
- Rá lehet itt gyujtani? - kérdeztem.
- A konyhába rá. - felelte.
- Köszi - mondtam majd a konyhába mentem.
Elszívtam egy szál cigit, majd kimentem a ház
elé. Azon tűnődtem, miközben néztem a hófedte
háztetőket, hogy most mi is lesz velem és Daviddel?
Én igazán megszerettem. De nem lettem még
szerelmes, csak közel álok hozzá. És.. Nem
tudtam mit akarok hírtelen. Hallottam, hogy valaki kijött
utánnam. Hátranéztem, David volt az.