Make love
9. fejezet
- Mért
jöttél ki? - állt mellém.
- Szívni egy kis friss levegőt. - néztem rá,
szinte teljes kétségbeeséssel.
- Megbántad? - kérdezte.
- Nem - eresztettem meg egy vérszegény mosolyt. - De
kérdezhetek valamit?
- Persze, mondd csak.
- Lesz is valami köztünk? - kérdeztem, félve a
választól.
- Figyelj Mandy... - kezdett bele, majd elhalkult. - Én nem
szeretnélek megbántani, és tudom milyen vagyok.
Előbb vagy utóbb megcsalnálak. Én ilyen vagyok
és nem tudok változni.
- Értem. Gondoltam, hogy ez lesz. - mondtam, miközben
megint rágyújtottam.
- Ne cigizz annyit! - szólt rám.
- Tudod mit?! Én leszokok a cigiről, amint lesz egy komoly, nem
egy éjszakás kapcsolatod.
- Jó - bólogatott.
- Tehát soha. Én cigizek míg meg nem halok, te
meg.. Te meg mindenkit megkapsz és mindenkit kihasználsz,
akit csak lehet. - mondtam neki, hátha olyan hatással
leszek rá, hogy magába néz egy kicsit.
- Tényleg így gondolod? - kérdezte kicsit
mérgesen és csalódottan.
- Igen, így. - mondtam bele egyenest a szemébe.
- Na gyere ide - húzott magához és megölelt.
Egy nagy sóhaj után, visszamentünk a házba.
Nem éreztem igazán jól magam ezek után.
Bár David igazi jó barát még ezek
után is. Egész éjjel nem hagyott magamra,
néha-néha megölelt, vagy megpuszilt. Ez a
többieknek is feltűnt.
- Te, Mandy! - jött oda Lucy. - Ti... ti összejöttetek?
- kérdezte.
- Nem, csak jó barátok vagyunk. - válaszoltam,
majd Luce visszament a többiekhez és leközölte
amit mondtam.
- Neked nem kínos ez? - kérdezte David.
- Nem. Ez tök normális. Vagyis nem normális,
dehát barátok vagyunk. És néha bizony a
barátok nagyon szoros kapcsolatba kerülnek
egymással. - ecseteltem.
- Akkor jó. - adott egy puszit.
Úgy 3 fele szivárogni kezdtek az emberek, mindenki
fáradt volt már. Én Daviddel feküdtem a
kanapén, a többiek pedig a földön vagy a
konyhaasztalon, vagy épp ott ahol hely volt. Másnap
reggel amikor felkeltem, David még aludt. Felöltöztem
és elindultam haza. Út közben megálltam egy
sarki kis boltba, ami mindig nyitva van, és vettem egy doboz
cigarettát.
Amikor haza értem úgy 10 fele, anyával futottam
össze a konyhába.
- Szia kincsem! Na, milyen volt a buli? - kérdezte.
- Szia anya! Hát lehetett volna jobb is. Van valami kaja? -
kérdeztem, amikor megkordult a gyomrom.
- Csinálok neked szendvicset.
- Köszi. Felhozod majd a szobámba?
- Fel. - mosolygott édesanyám, látta rajtam hogy
hulla fáradt vagyok.
Felmentem a fenti fürdőbe, megmostam az arcom és a
szobámba mentem. Anya nem sokkal később felhozta a 2
szendvicset, egy pohár üdítő
társaságába. Amint elfogyasztottam a dolgokat
és elszívtam egy cigit, lefeküdtem aludni. Nagyon
fáradt voltam már.