Történetek ~ Mandy Moore

Make love


10. fejezet
Január első fele unalomban telt el, mivel Lucy és Chloe elutazott a nagyszüleikhez. Ám valami nagyon meglepte a bandát, mégpedig David. Ugyanis lett egy hosszabbnak mondható kapcsolata. Ezt mindenki elől eltitkolta. Igazi meglepetés volt számomra.

Egyik péntek este, mint mindig, összefutottunk a többiekkel. A héten a sarki pub volt a soros. Beléptem, egyenesen a szokásos asztal felé vettem az irányt.

- Sziasztok! – köszöntem nekik.
- Szia! – köszöntek szinkronba.
- Azt hittem sose érsz ide – támadott le Luce.
- Na mer? Mivan? – mosolyogtam, mert tudtam, hogy valami izgis dolog van ilyenkor, amikor ő is izgatott.
- Khm – köszörülte meg a torkát majd a fejét balra biccentette, odanéztem és David egy szőke hajú csaj kezét fogta az asztal tetején, és puszikat nyomott az arcára.
- David – kerekedett el a szám. – Nem szeretnél bemutatni? – kérdeztem még mindig döbbenten.
- Jajj tényleg. Mandy, Ő itt a barátnőm: Sylvia.
- Örvendek – nyújtottam a kezem.
- Én is – mosolygott Sylvia.
- Na és David, mióta tart a románc? – gúnyolódtam.
- Hát, meg fogsz lepődni.. Több mint 2 hete – vigyorgott.
- Komolyan? – néztem rá furcsán.
- Komolyan. Szóval, a fogadalmad tartsd be.
- Milyen fogadalmat? – kérdezte az újdonsült barátnő.
- Mandyvel szilveszterkor megegyeztünk, hogy amint lesz egy normális kapcsolatom, ő leszokik a cigiről.
- Jóó, majd leszokok ha elhagyjátok az 1 hónapot. De nem fűzök hozzá sok reményt – gúnyolódtam.
- Majd meglátjuk – mondta sértődötten Sylvia.

Úgy 2 órát voltam ott. Lebeszéltem a többiekkel, hogy másnap nálam lesz filmnézés. Mindenki benne volt a dologban. Davidnek írtam egy sms-t hazafele menve, hogy Sylviat ne hozza el, mert nem látom szívesen. Lehet, hogy most nem fog szeretni senki, de muszáj Davidet és Sylviat elszakítanom egymástól, mivel nem szeretnék leszokni a cigiről... És mindent elkövetek a saját érdekeimért.

Másnap, elmentem bevásárolni a délutáni filmnézésre. Vettem kenyeret, felvágottat meg minden olyasmit ami kell a szendvicsekhez. Anyával legyártottam 6 előtt a szendvicseket, mivel 6ra beszéltük meg az átjövetelt. Luce és Chloe fél 6 környákén szóltak, hogy nem tudnak átjönni, mert segíteniük kell otthon. Pierre dobott egy sms-t hogy valami közbe jött neki.

6 óra előtt pár perccel csengettek.

- Nyitom! – kiáltottam. – Szia David, gyere be.
- Szia! – adott 2 puszit. – Szia Deborah – köszönt anyunak is.
- Szia David. Hogy vagy? – kérdezte
- Jól, köszönöm. És te? – érdeklődött David.
- Ájj-ájj-ájj! Álljunk csak meg. Ti mióta tegezitek egymást? – néztem rájuk sandán.
- Hát még a múltkor.. Amikor legutóbb itt voltam, barátkoztam anyukáddal. – felelte David.
- Igen, és én meg mondtam neki, hogy tegezzen. – magyarázta anya.
- Aha… - mondtam.
- Többiek? – nézett körül a nappaliba David.
- Lucy és Chloe otthon segít, Pierrenek valami közbejött. Seb és Chuck meg még nem érkezett meg.
- Jellemző… - mondta David.

Fél órával később nem jött meg se Chuck se Seb, így elkezdtük a filmet. Közben fogyasztottunk a szendvicsekből. A film végeztével, felmentünk a szobámba, ott folytattuk az eszmecserét.

- Jajj Mandy! – hasalt el az ágyamon. – Úgy fááj a hátam – mosolygott.
- Szóval masszírozzam meg.
- Léécciii – nézett rám szépen.
- Hát jó, hozok valami krémet – mentem a fürdőbe, majd visszatérve ráültem Davidre és maszírozni kezdtem.
- Jajj de jóó – nyögött közben.
- Utána te jössz, ugye tudod?
- Hát jó. Egye fene én is megmasszírozlak majd.
- Amúgy… Kérdezhetek valamit? – mire David bólintott. – Szereted Sylviat?
- Nem tudom, hogy szeretem-e. Nem hiszem. Szerintem szakítok vele, bármennyire is szeretném, hogy leszokj a cigiről.
- Értem – mosolyodtam el. – Na elfáradt a kezem. – csíptem bele a fenekébe.
- Naa – kapott oda.
- Most te jössz. – vettem le a felsőm, majd elhasaltam az ágyon.
- Kikapcsolom a melltartódat, jó?
- Jó – mosolyodtam el.

15 perc elteltével, Davidnek is elfáradt a keze.

- Köszi – köszöntem meg. – Becsatolnád a melltartómat?
- Nem – mosolygott, majd kikapta alólam.
- Naaa! Add vissza! – feküdtem még mindig az ágyon hason.
- Vedd el! – nevetett.
- Hát jó. Te akartad David. – mondtam, majd megmarkoltam a markolnivalómat és David után eredtem.

David megállt egyhelyben és a háta mögé rakta a melltartómat. Nem tudtam elvenni, hiszen mind  a két kezem tele volt. Ám használtam az eszem, szorosan hozzásimultam Davidhez,  így felszabadultak a kezeim. Elvettem tőle a melltartómat sikeresen, ám bedobtam azt a sarokba. Farkasszemet néztünk Daviddel. Egyik pillanatban, hátralöktem az ajtóig, lekapcsoltam a lámpát, és bezártam az ajtómat. Ezek után Davidet az ágyara löktem és rámásztam. Nem ellenkezett.
Úgy másfél óra múlva, lihegve bújtam hozzá, majd elaludtunk.