Make love
11. fejezet
Másnap
amikor felkeltem, David még békésen aludt
mellettem. Kikeltem az ágyból és a konyhába
mentem. Csináltam reggelit, majd felvittem a szobámba.
Elhúztam a függönyöket, csodás volt a
látvány. Ahogy a nap megcsillan a havon…
Gyönyörű.
Miután kibámészkodtam magam, odaültem David
mellé és keltegetni kezdtem.
- Jó reggelt! – simogattam meg az arcát.
- Jó reggelt! – mondta, majd ásított egy
hatalmasat.
- Hogy aludtál?
- Jól, köszönöm – mosolygott. – Hm..
– szagolt bele a levegőbe. – Mik ezek az illatok? –
nyalta meg a szája széllét.
- A reggeli – mosolyogtam, majd felvettem a tálcát
a földről és az ágyra tettem. – Jó
étvágyat! – mondtam, majd nekiláttunk a
reggelinek.
Miután minden apró morzsát is elfogyasztottunk, a
fürdőbe mentem zuhanyozni, majd David is tisztára
varázsolta magát. Mindezek után
elköszönt tőlünk és hazament.
A napom további részét
lustálkodással töltöttem el, mert nem volt
semmihez se kedvem. Inkább csak gondolkodtam. Rá kellett,
hogy jöjjek, egyre jobban szeretem Davidet. Rossz volt
beletörődni abba, hogy max barátok lehetünk.
David egyre többet volt nálunk és egyre többet
voltunk kettesben. A napom háromnegyed részét vele
töltöttem. Mindenhova együtt mentünk, mintha
össze lettünk volna kötve. Mindent
megbeszéltünk és és.. elmondhatatlanul
jó barátok lettünk. Amióta ilyen jóba
lettünk, egy barátnője se volt, mondván:
„Nincs nekem rá időm”.
Egyik péntek este a szerény kis csapatunk ismét
bulizni indult. Egész jó kis buli volt
leszámítva egy valamit. Vagyis inkább
valamit… Épp a pulthoz igyekeztem, amikor belém
jött egy srác és rám öntötte az
italát.
- Hééééjjjj! Nem látsz a szemedtől?!
- kiabáltam.
- Jajj ne haragudj! Tényleg, sajnálom! –
bánkódott a srác, majd rám mosolygott.
Nagyon jóképű volt.
- Te ne haragudj, hogy leordítottalak – mosolyogtam
rá bájosan.
- Az én hibám volt…
Kárpótlásul meghívhatlak valamire?
- Elfogadom, de előtte letörölgetem a mosdóba a
ruhám.
- Rendben, itt megvárlak. – mondta, majd kacsintottam
egyet és ott hagytam.
Mielőtt vissza mentem volna a sráchoz, elmeséltem a
történetet a többieknek, és megértettem
velük, hogy nekem most vele kell töltenem az estét.
Egyedül David nem örült neki:
- De Mandy! Ő egy tök ideges srác… És…
- hüledezett David.
- Igen, és azért beszélgetek vele, hogy ne legyen
tök idegen. Ne izélj már. – mondtam, majd
otthagytam.
- De Mandy… - hallottam messziről David hangját, de
rá se hederítettem, inkább visszamentem a
sráchoz.
- Itt is vagyok – mosolyogtam.
- Leülünk ide? – kérdezte.
- Persze – foglaltam máris helyet.
- Jajj.. Amúgy Adam White vagyok. – nyújtotta a
kezét.
- Mandy Moore – fogtam vele kezet.
- És mi járatban erre?
- Barátaimmal szórakozok, mint álltalába
minden pénteken.
- Eddig még egyszer sem láttalak itt. Pedig biztos egyből
észre vettelek volna, olyan gyönyörű vagy. –
mondta.
- Jajj, ne hozz zavarba – pironkodtam.
- Nem áll szándékomban. Csak az igazat mondom.
– kacsintott.
- És te mi járatban? –kérdeztem vissza.
- Szintúgy… Barátokkal vagyok…
Csajszerzés céljából. – mosolygott.
- Értem. És te úgy szeded fel a lányokat,
hogy „véééletlen” beléjük
mész és leöntöd őket, hogy utána
kárpótolhasd őket – nevettem.
- Hát most lebuktam – nevetett ő is.
Hosszasan beszélgettünk, sok mindent megtudtam róla.
Számot cseréltünk, majd el kellett hogy hagyjam,
mivel Lucyék elindultak haza. És ilyenkor mindig
együtt megyünk haza.
- Na milyen a srác? – kérdezte Chloe, miközben
a kihalt utcán sétáltunk haza felé.
- Nagyon aranyos és édes ésés..
Tökéletes. – vigyorogtam. – Csak… - tűnt
el hírtelen a mosoly az arcomról, hiszen eszembe jutott
David.
- Csak? – kérdezett vissza Luce.
- Csak.. Nem tudom, hogy megtudnám-e szeretni.
- Merthogy?! – értetlenkedtek.
- Merthogy én más valakit szeretek. – hajtottam le
a fejem.
- Most ez komoly? – csodálkoztak. – Mégis
kibe? – Luce.
- Olyan valakibe, akivel mostanság rengeteg időt
töltök együtt.
- David? Na neee! – állt meg Chloe az utcán.
- De… - bólogattam.
Az út további részén Chloe és Luce
végig hüledezett, én viszont egy szót sem
szóltam. Mikor hazaértem bevágtam magam az
ágyba.