Make love
16. fejezet
Anya kivitt a
reptérre, és elbúcsúztunk.
- Hát akkor. Szia anya! – mondtam.
- Jajj kincsem – szorított magához, majd szipogni
kezdett.
- Ugye nem bőgsz? – mosolyogtam.
- Nem – törölte meg az orrát, majd kieresztett
az öleléséből.
- Hát persze, hogy nem. Majd telefonálok, lehet hogy haza
is utazok. Nem tudom még, hogy mi lesz.
- Rendben. Azért remélem hazaköltözöl
majd… - mondta, majd elmosolyodott.
- Én is remélem. – feleltem, majd kotorászni
kezdtem a kistáskámban. - Anya, ezt odaadnád
Davidnek? - nyújtottam átt neki egy
borítékot, amibe a levél lapul?
- Perzse kincsem - vette tőlem el ésközben bemondták
a járatom.
- Mennem kell. Szia! – öleltem meg.
- Szia! – puszilgatott meg anya.
- Szeretlek.
- Én is téged. – mondta anya, majd elindultam.
Visszanéztem még, integettem, majd becsekkoltam.
Felszálltam a gépre, és a gép is
felszállt.
Mikor landoltunk New Yorkba, úgy éreztem, itt az ideje
új életet kezdeni. Fura volt az ismeretlen
környék. Fogtam egy taxit és a
társasházhoz mentem, ahol reményeim szerint
már várt Frank, aki kiadja a lakását
számomra. Amikor odaértünk, kifizettem a taxit,
kivettem a cuccaim a kocsiból és megálltam a
járdán. Csak néztem a magas
épületeket. Ekkor odajött hozzám egy 30as
éveiben járó pasi.
- Mandy? – kérdezte.
- Igen, én lennék – feleltem.
- Frank vagyok – nyújtott kezet.
- Örvendek – ráztam meg a kezét.
- Jól utaztál? – kérdezte.
- Jól. – feleltem.
- Akkor jó. Gyere, megmutatom a lakást. – mondta,
majd megfogta az egyik bőröndömet és felcipelte a
2.ra. – Itt is lennénk – nyitotta ki az
ajtót.
- Tetszik. – mosolyogtam.
- Akkor érezd magad otthon. Itt a kulcs – nyomta a kezembe.
- Itt meg az első havi albérlet pénz –
nyújtottam felé.
- Köszönöm.
- Én köszönöm.
- Na szia – köszönt el.
- Szia. – mondtam, majd becsuktam az ajtót.
Körülnéztem a lakásba. Egy kis előtérből
lehetett menni a nappaliba és a konyhába. A
nappaliból nyílt a szoba. És az előtérből,
pedig a fürdő.
A szobába egy 2személyes ágy volt, egy
szekrény, és egy nagy tükör. A nappaliba volt
egy nagy kanapé és egy fotel, a kettő között,
pedig egy dohányzóasztal, mögötte pedig tv. A
konyhába minden meg volt ami kellett, és az étkező
benne kicsit ilyen bárosra volt megcsinálva.. Bár
kicsit fel kellett dobnom a helyet minden félével,
így írtam egy listát:
Függönyök, ágyhuzat, zuhanyfüggöny,
székekre párna, konyharuha, törölköző,
valami szőnyeg, tányérok, poharak….
Szóval felkerekedtem egy városnéző,
shoppingolós túrára. Találtam egy hatalmas
lakberendezési áruházat. Mindent
megtaláltam ami kellett, bár a szőnyeget kihagytam, mivel
azt nem bírtam volna már el.
Hazaérve mindent a helyére raktam, amit vettem. Sokkal
otthonosabbá varázsoltam a helyet. Estefele elmentem
megint, de most megkeresni azt a helyet, ahol dolgozni fogok. Taxiba
ültem, és a taxisofőrtől kértem
segítséget. Szerencsémre, tudta, hogy hol van az a
hely és odavitt. Kifizettem, majd bementem a vendéglőbe.
- Jó estét! – jött oda hozzám egy
egyenruhás fickó (gondolom itt dolgozik)
- Jó estét!
- Foglalt asztalt? – kérdezte,
- Nem, de amint azt illeti, nem enni jöttem. Most
költöztem ide és munkát keresek.
- Egy pillanat, idehívom a főnököt. – mondta,
majd elsietett. Pár perc múlva egy 40es hölggyel
tért vissza.
- Jó estét! Prudence Gibbs vagyok, a Szitakötő
tulajdonosa.
- Jó estét! Mandy Moore vagyok, most költöztem
ide és állást keresek. Odahaza, Montrealban
néztem az interneten állást, és ez is
köztükvolt.
- Igen, igen. Pincérnőd felveszünk.
- Megkaphatom az állást? – érdeklődtem.
- Holnap jöjjön be és megbeszéljük –
ajánlotta fel.
- Rendben, köszönöm. Viszont látásra.
- Viszlát. – köszönt el, majd elmentem.
Mikor hazaértem, rájöttem, hogy semmiféle
kaját nem vettem, így el kellett mennem egy közeli
boltba venni valami vacsoránakvalót. Miután ezt
megtettem, felmentem és megvacsoráztam, majd
lefürödtem és ágyba bújtam.