Make love
17. fejezet
Másnap,
ahogy megbeszéltem Prudence-szel, aki a Szitakötő
étterem tulajdonosa, hogy bemegyek hozzá és
megbeszéljük a dolgokat. Hál Isten, minden rendben
volt, bár nagyon izgultam. Sok mindent megtudtam az
étteremről. Valójában étterem és
szálloda. Meg hányta-vetette Prue a dolgokat, és
arra gondolt, nem való nekem a
pincérnősködés, így betett
recepciósnak, az étteremhez közeli
szállóba. Átsétáltunk oda, hiszen
egy köpésre volt.
- Itt is vagyunk, fáradj beljebb. – mosolygott Prue.
- Tyűha – néztem a magasba emelkedő épületet.
- Igen, elég magas. 20 emelet van, egy casino és egy
ajándéküzlet.
- Nem semmi – tátottam a szám, majd bementünk.
- Ez csodálatos.
- Köszönöm. Tudod.. Nem baj hogyha tegezlek? –
kérdezte meg ekkor.
- Nem, dehogy is. Inkább megköszönném.
- Akkor jó, de ragaszkodom hozzá, hogy te is így
tégy.
- Rendben – mosolyogtam.
- Szóval, hol is tartottam… Ja, igen. Tudod, ez az
épület régóta a családunké.
Mindig átadta valakinek a tulajdonos a stafétabotot,
álltalába a fiának, vagy a
lányának… Az édesanyám rám
bízta 10 évvel ezelőtt, mert úgy gondolta ő
már idős az efféle dolgokhoz. – ecsetelte,
miközben én bőszen bólogattam. – Megmutatom,
hogy hol a recepciós pult.
- Köszönöm.
- Itt is lennénk. Őt ki fogom rúgni, hiszen látod
mit csinál.. Naphosszat csak rágózik, a
telefonokat nem veszi fel, azt sem tudja mit kell neki tennie, vagy
hogy mit hol talál… - fogta a fejét szegény
Prue. – Maggie! Itt egy boríték, amiben a
végkielégítésedet találod.
Elbocsájtottalak. – közölte szívbaj
nélkül, mire a lány elvette a
borítékot és kisétált az
ajtón.
- Ezt jól tetted – helyeseltem.
- Jól bizony. Mikor tudnál munkába állni?
- Akár most azonnal! – vágtam rá.
- Akkor szólj a biztonsági őrnek, ő majd ad
egyenruhát. Na, de én sietek vissza az étterembe,
mert ott van dolgom. Jó munkát!
- Köszönöm. Szia! – feleltem, majd
megcéloztam a biztonsági őrt, aki állt
szolgálatomra. Odaadta az egyenruhát, amit felvettem,
majd elfoglaltam a helyem.
Egész jó állást kaptam, igazán
kedves Pruetól, hogy nem pincérnőnek rakott be. Itt csak
üldögélek, segítek az embereknek,
ráadásul többet keresek, mint egy pincérnő.
Ezt a munkát nekem találták ki. Bár kellett
egy kis idő mire beleszoktam. Idők közben megtudtam, hogy van egy
másik recepciós, aki nekem segédkezni fog.
Úgy fél1 fele meg is jött. Elmagyarázott
nekem mindent ami a papírokat és a hivatalos dolgokat
illeti. Ő egész nap mellettem lesz, mivel egy ekkora
szállodának, minimum két recepciós
kellene, hiszen sok a vendég és sok a
kérdés is.
Ebédszünetben kiugrottam a telefonoshoz, ahol vettem egy
új telefont egy új kártyával, majd
anyának elküldte sms-ben az új számom. A
lelkére kötöttem, hogy ne adja meg senkinek.
A nap végén, fáradtan intettem
búcsút mindenkinek, és üdvözöltem
az éjszakai műszakot. Amikor hazaértem,
vacsoráztam, lefürödtem, és bedőltem az
ágyba, hiszen ezentúl 8tól 8ig dolgozom,
bár van egy óra szünetem. Már majdnem
aludtam, amikor csörgött a telefonom.
- Igen? – vettem fel.
- Szia kincsem – hallottam anya hangját.
- Szia anya! – ültem egyből fel az ágyon.
- Na, milyen a hely? – kérdezte.
- Nagyon jó. És van munkám is. Recepciós nő
vagyok egy naaagy szállodában, Szitakötő a neve.
– újságoltam el.
- És a lakás?
- Az is jó. Bár kicsit csinosítani kellett rajta,
de már egész otthonos kis lakás lett.
- Ennek kimondottan örülök.
- És otthon mi a helyzet? – kérdezősködtem.
- Minden rendben. De David minden nap ide jön és folyton
csak rólad kérdez. Hogy hova mentél, meg
ilyesfélék.
- Értem.
- És Lucynak 1 hét múlva abortusza lesz. Valerie
nagyon ideges és csalódott.
- Elhiszem. Én is az lennék. David szomorú?
- Igen. Nem is kicsit, bűntudata van. És szegényem
annyira lelkes. Ma például hozott takarót
és lesátorozott az ajtónk elé –
nevetett anya.
- Szegényem – szomorodtam el.
- Hát ő csinálta magának a bajt… viselje a
következményeket.. De azért nem kellett volna
elköltöznöd. Nagyon hiányzol.
- Te is hiányzol nekem. Megpróbálok
áprilisba hazautazni egy kicsit.
- Az nagyon jó lenne. Addig is marad a telefon
beszélgetés.
- Igen. Na de anya, lerakom, mert holnap munka és fáradt
vagyok.
- Rendben, majd még hívj.
- Hívni foglak, szeretlek.
- Én is. – felelte, majd kinyomtam és
visszafeküdtem az ágyamba.