Make love
21. fejezet
Amikor odaértem New Yorkban, először a munkahelyemre
látogattam el, ahol Pruet, a főnökömet kerestem,
bár kevés sikerrel.
- Szia! - köszöntem Judynak.
- Szia, ilyen hamar visszajöttél? - csodálkozott. -
Nem úgy volt hogy a jövő héten?
- De igen. Hazaköltözöm - mosolyogtam.
- Értem. Prue az étteremben van - mondta, mielőtt
kérdezhettem volna.
- Köszi. Hát akkor szia! Vigyázz magadra!
- Szia, Te is! Jó utat! - kacsintott, majd intettem neki
és az étterembe mentem.
Mikor megtaláltam Pruet, azonnal a tárgyra tértem.
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia Mandy! Ilyen korán? - csodálkozott ő is.
- Igen, de fel szeretnék mondani. - mondtam ki.
- Hogy-hogy? Nem jó itt neked?
- De, nagyonis jó. Csak hazaköltöznék.
Honvágyam van, és tulajdonképpen ott van az
életem. - pirultam el.
- Szóval férfi van a dologba...
- Is-is. Egy férfi és a főiskola.
- Értem. - mosolygott.
- Elmehetek? Tudod még 100 dolgom van...
- El persze. Szia és vigyázz magadra!
- Vigyázom, szia! - majd elköszöntem és a
lakásom felé vettem az irányt.
Útközben lebonyolítottam egy
telefonhívást Frankkel, akitől kivettem a lakást.
Abban egyeztünk meg, hogy 3 óra fele odajön és
visszaveszi a lakást. Így hát volt bőven időm,
hogy összepakoljak. Amikor hazaértem, (mármint New
Yorkba haza) a ruháimat összehajtogattam, és
mindenfelől összeszedtem a szétszórt dolgaimat.
Utoljára kitakarítottam, így fél 3ra
végeztem mindennel. Leültem az ágyra kicsit pihenni,
de már csengettek is.
- Szia Frank! - nyitottam ajtót.
- Frank? - állt az ajtóba David. - Ki az a Frank? -
féltékenykedett.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem
- Ki az a Frank? - kérdezte újra.
- Én vagyok, de te ki vagy? - jelent meg az emlegetett
szamár.
- Mandy szeretője vagy? - ment neki David.
- Nem, dehogy is! - felelte.
- David, hagyd! Tőle vettem ki a lakást. - kiáltottam
rá.
- Bocsi - engette el Franket.
- Ne haragudj Frank. - szégyeltem el magam.
- Semmi baj. - legyintett. - Na had nézzem, rendben
hagyod-e el a lakásomat - mosolygott.
- Elhagyod? - kérdezte David.
- El. - feleltem semmitmondóan.
- Hova utazol? Még messzebb tőlem? - kérdezte
szomorúan.
- Nem. Haza. De neked nem lehet meglepetést hozni...
- Haza? - örült meg, majd felkapott. - Szeretlek, szeretlek,
szeretlek - kiabálta.
- Én is téged te bolond - csókoltam meg.
- Most, hogy így szeretitek egymást, átadhatod a
kulcsokat Mandy - vigyorgott Frank.
- Már adom is - nyújtottam neki át, majd
kipakoltam a cuccaimat a lépcsőhába és
elköszöntünk tőle.
David valójában kapóra jött, mert így
nem kell egyedül cipelnem a súlyos táskáimat.
Kimentünk a reptérre, és a legkorábbi
járattal hazarepültünk.