Miss Murder
2. fejezet
Előkerestem a kulcsokat, majd
kinyitottam a zárakat és beléptem az új
otthonomba.
- Peter megint kitett magáért! - néztem körbe.
A ház hatalmas volt. Ahogy beléptem az ajtón volt
egy rövid hall, szekrénnyel, akasztókkal,
aztán balra volt egy hatalmas konyha és étkező,
jobbra a nappali, szemben lépcső, a lépcső mellett pedig
egy wc. Az emeleten pedig egy nagyobb hálószoba, egy
vendégszoba, egy dolgozószoba és hatalmas
fürdő. A háznak erkélye is volt, ahol székek,
és egy kör alakú asztal volt.
Miután mindent jó alaposan szemügyre vettem
és kipakoltam, bevettem egy altatót és aludni
tértem.
Másnap 10 fele ébredtem fel. Tudatosult bennem, hogy
semmi nincs itthon. Fogtam magam, megmosakodtam, felöltöztem
és elindultam a boltba. Ám a házam előtt
állt egy fekete autó, piros masnival az orrán
és egy üzenettel.
" Használd egészséggel, kulcsok a
postaládában. Peter." Ezen jót mosolyogtam, majd
elmentem a kulcsokér, levetem a kocsiról a masnit
és beültem. Megbőgettem kicsit a motrot majd elindultam
felfedezni a várost, illetve bevásárolni.
Egy hatalmas bevásárlóközpont előtt
álltam meg. összeszedtem a gondolataimat, majd bementem. Az
összes sorba bementem, hiszen minden kellett. A házban csak
bútorok voltak. Épp a húsoknál voltam,
mikor megpillantottam egy ismerős arcot.
- Hm. David.. - vontam fel a szemöldököm, majd
úgy tettem mintha nem figyelnék és
"véletlen" belé mentem. - Jajj, ne haragudj!
Bocsáss meg! Elbambultam - játszottam magam.
- Nem történt semmi - mosolygott, majd vetettem rá
egy utolsó kacér pillantást és
tovább álltam.
Miután úgy láttam, hogy minden megvan,
beálltam egy sorba és várakoztam. Amikor
aztán sorrakerültem fizettem és a kocsimhoz mentem.
Ott aztán bepakoltam a soksoksokmindent és
hazafelé vettem az irányt. Nehezen, de
hazataláltam. Feljártam a kocsifeljárómba,
kiszálltam és kinyitottam a lakás ajtót.
Ezutána kocsihoz siettem, megfogtam két szatyrot
és befelé igyekeztem, mikor valaki
megszólított.
- Segítsek? - kérdezte, majd hátrafordultam.
- A bevásárlóközpontos srác -
mosolyogtam.
- Jé. Te lennél az új szomszédom? -
mosolygott ő is.
- Csak állsz ott, vagy segítesz is? - huncutkodtam.
- Segítek! - majd odament a kocsimhoz, felvett két
két szatyrot a két kezébe, majd jött
utánam.
- Tedd csak ide le - mutattam a konyhapultra. - Köszi -
mosolyogtam.
- Nincs mit. Amúgy David Desrosiers vagyok. - nyújtotta a
kezét.
- Én pedig Ma... Rose Carlson.
- Örvendek... Amúgy szép ház.
- Az bizony.
- Hát akkor.. Szia! Remélem tetszik az új
környék! - kedveskedett.
- Szia! - mosolyogtam, majd kikísértem, a kocsit
bezártam és visszatértem az otthonomba.
- Állj Mandy! Férkőzz a közelébe! - csaptam
homlokon magam, majd nyitottam az ajtót és még
ép elcsíptem Davidet. - Héjj! - kiáltottam.
- Nem ebédelsz itt..Segítségért
cserébe?
- Köszi a meghívást Rose, de dolgoznom kell mennem.
Viszont holnep este lesz nálam egy kis buli... - vakarta a
fejét. - Ezt vedd meghívásnak. Többen is
lesznek a környékről.
- Meghívás elfogadva - mosolyogtam. - Akkor holnap. Szia
- integettem neki bájosan, majd visszaléptem a
lakásba.