Miss Murder
4. fejezet
- Na be kell, hogy mutassalak
egy-két embernek! - vezetett egy nagyobb
társasághoz.
- Héjj mindenki ő itt ... - kezdte el David, - Rose, az
új szomszédom - mosolygott rám.
Sorban mindenki bemutatozott és kedvesen
üdövözölt. Volt ott három csaj. Luce
és Chloe tesók voltak, és Summer az ő
unokatesójuk. Aztán ott volt még vagy 7
srác. Volt köztük Kevin aki ha jól
emlékszem Luce pasija, meg valami Jason aki Summer bátyja
volt.. Ha már ilyne szálaknál vagyunk, Pierre
Chloe pasija volt.
Chloe egy kicsit ellenséges volt velem, talán Pierre
miatt. Vagy egyszerűen nem tetszett neki a képem.
- Na és Rose, honna költöztél ide? - kezdtek
faggatni az újdonsült ismerősök.
- Egyenesen Rómából! - mosolyogtam.
- Szóval Európa.. - mosolygott David.
- Így van.
- És mért jöttél Kanadába? -
furcsálta a dolgot Luce.
- Munkám miatt. A népek, nemzetek
kultúráját, egyedi dolgaikat,
sajátosságaikat figyelem meg. Jegyzeteket
készítek, majd könyvet írok - mondtam
hasracsapásból.
- Bejártad a világot? Ezt tervezed utolsó
megállónak, vagy megint tovább állsz majd?
- özönlöttek a kérdések.
- Be igen. Rengeteg helyen megforultam. Hawaiitól Kenyán
és Etiópián át Izlandig mindenfele. Az
még a jövő titka, hogy itt maradok-e végleg -
néztem Davidre selytelmesen, aki elmosolyodott.
Az est további részét iszogatással
és csacsogással töltöttük. Egyre
többmindent tudtam meg róluk, és ők is rólam.
Bár semmi ne volt igaz abból, amit mondtam, de amiről nem
tudnak az nem fáj.
Ahogy ott ültem, és néztem őket, furcsa
érzést kelltett bennem. Egyfajta
hiányérzetet. Soha nem vettek körbe még ilyen
kedves, vicces emberek, és az a tudat, hogy hamarosan
végeszakad mindennek, tovább állok nekik pedig
majd fájdalmat okozok elkeserített. De ez a
munkám, ezt vállaltam, és ha ki akarok
szállni... Olyan nincs. Akkor tán úgy
végzem, mint akikkel én végeztem.
A buli végefele voltunk már, úgy
döntöttem haza indulok.
- Na fiúk, lányok, én most megyek! Rég nem
mulattam ilyen jót, köszönöm nektek, és
örülök, hogy megismerhettelek titeket! - mosolyogtam.
- Kikísérlek - pattant fel David.
- Mehetek én is? - kérdezte Pierre, mire Chloe gyilkos
pillantást vetett rá, majd rám.
- Pierre! Igazn szégyelhetnéd magad! Igaz, hogy új
játék vagyok az oviban, de észre kéne
venned, hogy a viselkedésed bántja Chloet. Egész
este úgy nézett rám, mintha én
lennék maga a sátán. Kérlek figyelj
rá! - fogtam meg a vállát, mire ő kedvesen
bólintott.
- Köszönöm Rose! - mosolygott végre Chloe is.
- Ugyan... Ezzel foglalkozom - kacsintottam. - Jó éjt!
Sziasztok! - integettem, majd az ajtóhoz mentem.
- Átkísérlek - húzta be maga
mögött David az ajtót.
- Köszi - mosolyogtam rá.
- Köszönöm, hogy eljöttél!
- Ugyan, én köszönöm a meghívást.
Nagyon jó éreztem magam! - álltam meg az
ajtóm mögött.
- Én is! - nézett rám.
- Ha gondolod, holnap segítek pakolni... - ajánlottam fel.
- Nagy seígtség lenne - vigyorodott el.
- Hát akkor... jó éjt! - adtam egy puszit az
arcára, majd kinyitottam az ajtót és bementem.