Miss Murder
5. fejezet
- Miután becsuktam az
ajtót, kikukucskáltam és David mosolygós
arcát láttam, ahogy állt a verandán. Ezek
után ledobtam a lábamról a cipőt, majd úgy
ahogy voltam befeküdtem az ágyba.
Másnap reggel az ablakomon besütő napocska keltett,
így kikászálódtam az ágyamból
és a fürdőbe siettem, ahol lefüdödtem, majd
valami kényelmeset fettem fel. Mindezek után
megreggeliztem, és ígértemhez híven
átmentem Davidhez segíteni pakolni.
- Szia! - nyitott ajtót David.
- Szia! - mosolyogtam rá.
- Gyere be! - tárta ki az ajtót, majd megláttam
hogy arany husom csak egy boxerbe van. - Egy perc és vagyok,
csak kapok fel valamit, mert az az igazság, hogy még csak
most keltem - vigyorgott.
- Gondoltam - vigyorogtam én is.
- Hú. Ekkora rumlit hagytunk itt magunk után? -
csodálkoztam.
- Úgy tűnik.
- Akkor lássunk hozzá. Én mosogatok, te pedig
hordod nekem a koszos cuccokat.
- Értettem főnök asszony! - viccelődött.
És egy így is lett. Soha életemben nem mosogattam
annyit, mint akkor. Fel sem bírtam fogni épp
ésszel, hogy hogyan lehet ennyi mindent összekoszolni egy
este leforgása alatt. Megtelt a mosogatótálca,
majd még két nagy tálca az elmosott
tányérokkal, poharakkal, edényekkel
satöbbikkel.
Miután elmosogattunk közös erővel
összeszedtük a szemeteket, én letörölgettem,
David pedig felsöpört, aztán pedig kicsit
megpihentünk a kanapén.
- Huhh... ez nem volt semmi - mosolyogtam, miközben a homlokom
törölgettem.
- Hát ez nem. Durább volt, mint egy menet - bluggyantak
ki David kiéhezett ajkain a szavak.
- Micsoda hasonlat - kuncogtam. - Mint aki ki van éhezve.
- Öö... - komorodott el Dave. - Nem mint aki... Hanem AKI -
túrt bele a hajába.
- Hú. Akkor.. bocsánat. Tényleg, kérdezni
is akartam.. Mármint nem azt, hogy mikor hemperegtél
össze valakivel utoljár, hanem, hogy hol van a
barátnőd? - néztem rá kérdően, mint aki mit
sem tud.
- Tudod Rosei... A mennyasszonyom elhagyott az esküvőnk előtti
héten. Ez már több mint egy éve volt,
és azóta, mintha el lennék átkoza.
És mielőtt megsajnálnál, jó volt, hogy
elhagyott. A leánykérés után kezdett minden
megromlani, kész hárpia lett. Szóval...
- Értem én, de azért megviselt nem? -
kérdeztem.
- Egy picit. Mégiscsak vele töltöttem el az
elmúlt 5 évet... Eleinte hiányzott a
lakásból, de mára már... Teljesen
megszünt a hiányérzet - mosolygott kicsit
büszkén.
- És azóta nem volt?
- Nem.
- És hogybírod? - csodálkoztam és
mosolyogtam.
- És te? Te hogy bírod? Folyton utazgatsz... -
telrelte a témát rám.
- És? Attól még, hogy utazgatok... Tudod,
vizsgálom az emberek életét az egész
világon. Pont, hogy a szexet hagytam volna ki?! Na ne viccelj -
nevettem.
- És... Mondcsak.. a Japánokkal és a
Kínaiakkal is? - vonta fel a szemöldökét.
- Naaa - vágtam hozzá egy párnát. -
Nehogymár a szexuális életemről
csacsorásszunk.
- Mér, akkor az enyémről? - végta vissza a
párnát.
- Igen - nevettem, majd felkeltem a kanapéről.
- Na, gyere! Meghívlak ebédelni! - mosolygott.
- De aztán nekem nehogy valami kínaiba vigyél -
nevettem.
- Nem, nyugi. Veszek fel valami kinti göncöt. Aztán
meg te is és menjünk, mert farkas éhes vagyok.
Ez így is történt. Ő felöltözött,
majd átjöött hozzám, én is felvettem
valamit aztán kocsiba pattantunk és elvitt egy nagyon
helyes kis étterembe.