Miss Murder
7. fejezet
A következő 1 hónapba
sok időt töltöttem Daviddel, és teljesen
megfeledkeztem a feladatomról, küldetésemrő,
mígnem persze valaki emlékeztetett rá.
Daviddel ültünk a verandán, épp együtt
reggeliztünk, mint minden szombaton, amikor megszólalt a
telefonom.
- Egy pillanat - mondtam Davidnek, majd félrevonultam és
felvettem a telefont.
- Szia! - köszöntem Peternek.
- Szia Mandy! Hogy haladsz? - kérdezte.
- Igyekszem, de nehezebb közelférkőzni hozzá, mint
gondoltam volna. Bevetettem minden női bájam, cselem,
taktikám, de semmi - suttogtam és füllentettem. - De
rajta vagyok az ügyön. Épp itt van nálam.
- Igyekezz! A megbízó idegeskedik.
- Na szia - majd kinyomtam. Peter utálja, ha csak így
kinyomom.
- Bocsáss meg - mosolyogtam Davidre. - A kiadó nyaggat
egyfolyrában.
- Semmi baj... Te Rosie, arra gondoltam, mi lenne, ha elmennénk
vacsorázni egy elegáns étterembe? - tette fel a
kérdést.
- Nem tudom ráérek-e - vigyorogtam. - Tudod a rengeteg
jóbarátom már csinált nekem programot..
- Hm... Az egyetlen itteni barátod én vagyok - mondta,
majd elgondolkodtam rajta.
- Milyen igazad van... - hajtottam le a fejem.
- Ne haragudj - fogta meg a kezem. - Tudod, hogy nem úgy
gondoltam.
- Tudom persze - néztem fel rá. - Csak az a baj, hogy
igazad van.
- Ugyan Rosie, másfél hónapja laksz itt, mit
akarsz? Hogy egyből mindenki ismerjen és szeressen?
- Igen - mosolyogtam, majd úgy gondoltam terelem a
témát. - Na és Pierre-ék hogy vannak?
- Pierre apuka lesz.
- Hogy micsoda? - csodálkoztam. - Pierre még olyan
gyerek.. De nagyszerű apa lesz, ahogy Chloe nagyszerű anya.
- Igen.
- És mit gondolsz, eljegyzés és esküvő is
lesz? - érdeklődtem.
- Nem, nem tervezik. A mai világba nem kell
házasság a gyerekhez. - magyarázta.
- Igen. - bólintottam rá, aztán befejeztük a
reggelit.
Miután megreggeliztünk, David hazament én pedig a
teendőimmel foglalkoztam. Később aztán David
átcsengetett és közölte velem, hogy 7re
jön értem, ami kicsit vicces hiszen 10 méter van
közöttünk.
A késő délutáni órákban elkezdtem
készülődni. Ki akartam csípni magam, meg akartam
hódítani Davidet. Kétség kívül
nagyon megszerettem, és többet éreztem iránta
mint barátság. Szóval...has be, mell ki. Mivel
elgegáns helyre megyünk, úgy gondoltam egy piros
koktélruhát veszek fel, ehhez illő arany ékszerek
és arany cipő és arany kistáska. Meg persze valami
hozzá illő felső, ami takarja a hátam illetve a
vállaim. A hajamat feltűztem, és kisminkeltem magam.
Épphogy elkészültem, hallottam, hogy csengetnek.
Apróbb dolgok még voltak hátra, mint
például a parfüm, így csak
kikiálltottam.
- Gyere be! Nyitva van! - kiáltottam. - 2 perc és
kész vagyok.
- Rendben. Várok türelemmel - hallottam meg a fülemnek
oly kedves hangot. A kezem és a lábam most az egyszer
remegni kezdett Davidre gondolva. Parüfmöt permeteztem a
dekolázsomra, a nyakamra és a csuklóimra, majd
kiléptem az ajtón.
Mindkettőnknek elállt a lélegzete a
másiktól. David nagyon sármos volt, és a
kezében egy csokor virág volt. Rápillantottam,
majd a csokorra és akaratlanul elpirultam.