Miss Murder
9. fejezet
Másnap reggel mikor
felébredtem, David már fent volt. A plafont
bámulta és mosolygot. Ezen én is mosolyogtam, majd
hozzábújtam és köszöntem neki.
- Jó reggelt! - mosolyogtam megint, mert a csupaszt forró
testünk ismétegymáshoz simúlt teljesen.
- Jó reggelt! - csókolta meg a homlokom.
- Hogy aludtál? - kérdeztem miközben a bal kezemmel
a hasaalját simogattam.
- Nagyon jóól, de Rosie, ha ezt tovább
csinálod akkor...
- Akkor? - tetettem a hülyét.
- Na majd adok én neked - vigyorgott aztánhírtelen
mozdulattal a takaró alatt felém mászott és
elkezdett csikizni.
- Ne David, ne! - nevettem, miközben az ágy sarkába
próbáltam mászni, persze sikertelenül.
- Mért ne?
- Csaaaak - nevettem tovább, aztán egy hírtelen
mozdulattal kiszabadítottam magam és most én
döntöttem le őt.
- Héj... - mondta, majd megcsókoltam vadul és
szenvedélyesen. - Na ez máár tetszik - vigyorgott.
- Nekem is - pirultam el. - Ami tegnap este történt az... -
kezdtem el.
- Csodálatos volt - fejezte be Dave a mondatot.
- Igen, de amellett.. Nekem.. Nekem az első volt - vallottam be neki.
- Tessék? - kerekedett ki a szeme.
- Jól hallottad... - húztam a fejemre a rakarót.
- Jajj Rose - húzta le a fejemről a takarót. Egy percig
némán nézett majd megcsókolt. - Ez nem baj.
Szégyenled magad miatta?
- Nem csak... Kicsit gáz.
- Mért lenne gáz? Becsülni kell téged, hogy
eddig meg bírtad tartani. A lányok fele már
16évesen belevetik megukat és megunják. De te,
még csak most kezded. Velem - simította a fülem
mögé a hajam.
- Igazad van - mosolyogtam rá, majd szorosan megöleltem.
- Különbenis... Szexistennő vagy - vallotta be, mire
én kuncogni kedztem. - Most mit nevetsz? Ez így igaz!
- Köszönöm - mondtam majd megcsókoltam.
A nap további részét is együtt
töltöttük. Megreggeliztünk, majd
megfürödtünk közös erővel
és leheveredtünk a kanapéra. Tv-ztünk
aztán míg ő valami idióta focimeccset
nézett, én
ebédet főztem. És olyan furcsa volt. El tudnám
képzelni ezt, hogy így élek, azaz
élünk.
Szeretnék végre feleségül menni valakihez
és családot alapítani. Nem akarok már
bérgyilkos
lenni, kinőttem belőle. Csak boldog akarok lenni.
Azt is tudtam, hogy ha elhagyom a
munkám, megkeresnek és megölnek. Elő kellett
rukkolnom
valami tervvel izibe, hogy aztán Daviddel tisztázzam a
dolgokat, hogy Mandy vagyok, nem
pedig Rose, hogy mi a szakmám, hogy mennyi
szörnyűséget követtem én el. Az is benne van a
pakliba, hogy soha többé nem akar hallani rólam,
mert annyit hazudtam neki, és majd nem
érti meg mekkora áldozatot hoztam. És hogy
veszélybe kevertem az ő életét is. De
inkább
veszélybe keverem, minthogy megölöm.
Az agyam ezentúl minden
szabad percemben a terven kattogott. Addig addig gondolkodtam,
míg
elrepült két hónap és Peter
egyfolytába zaklatott én pedig folyton valami hülye
kifogást
kerestem, vagy épp a csillagokat is lehazudtam az égről.
Semmi nem jutott eszembe, az idő
pedig egyre csak fogyott. Tudtam, hogy Peter nem sokáíg
tűri ezt. Küld egy szakembert és
akkor mindkettőnknek vége.