Song to say goodbye
1. fejezet
Egy csütörtöki nap,
kifele a gimi ajtaján 3 jó barátnőmmel,
Nataliával, Amyvel és Lucyval. A suliból egyenesen
a szemközti parkba mentünk, leheveredtünk a fűbe
és elnyúltunk.
- Remélem nem lesz koszos a szoknyám –
szólalt meg Nat, amolyan cicababa.
- Remélem – nevetett Luce.
- Rágyújtasz? – kérdezte tőlem Amy.
- Igen – vettem el egy szálat. – Meg se kell
kérdezned már – nevettem.
- Óóó, én parazitám – nevetett
ő is.
- Na és Mandy, Luce, jöttök ma este? –
kérdezte Nat. A másnap estére egy kiadós
party volt megbeszélve.
- Nem tudom. Valahogy még át kell vágnom
anyámékat. Nem aludhatnék nálad? –
érdeklődtem, hiszen a szüleim nem engednek el bulizni
még. Érthető, mai világban egy 16 éves
lányka ne futkosson a sötétben.
- Simon … - mondta.
- Akkor még ha hívnál se mennék,még
a végén gruppen lenne – nevettem.
- Menny már. – legyintett. – Na és Luce?
- Hát, megoldható lenne. Mamámék mennek el,
vigyázni kell a lakásra. De akkor te is ott aludhatsz
Mandy. – ajánlotta fel Luce.
- Jó, köszi. Majd még felhívlak.
- Na csajok megy a busz, mennem kell – állt fel Nat, majd
Amy is.
- Ilyen hamar? – kérdeztem.
- Aha. Na puszi – majd elmentek.
Lucyval kettesben maradtunk. Minő románc.
Megbeszéltük a dolgokat, majd mindenki ment a
dolgára.
Amikor hazaértem, szokás szerint ettem, elmosogattam majd
tanultam egy kicsit és már ültem is le a gép
elé. Van egy külön mappám egy
srácról, tele képekkel róla. Fanatikusan
rajongok érte, de tudom, hogy semmi nem lehet köztünk.
Oda jár a suliba, Luce nővérének, Chloe-nak az
évfolyamtársa. Teljesen elolvadok tőle, és
általában beégek előtte szokásomhoz
híven. Na épp a képeket nézegetem
róla és merengtem, mikor hallom nyitódik az
ajtó.
- Szia – hallottam édesanyám hangját.
- Szia anya – mentem ki hozzá, majd elvettem tőle a
pakkokat.
- Na mi a helyzet? Mi volt a suliba? – érdeklődött.
- Semmi. Nem kaptunk jegyet, nem írtam semmiből. Uncsi volt.
Viszont Luce nagyszülei nem lesznek itthon péntektől.
Kéne vigyázni a lakásra és Luce
megkért, hogy aludjak ott vele meg a nővérével.
Ugye ott aludhatooook? – rebegtettem a pilláimat.
- Ott. De még apáddal beszéld meg – mondta.
- Jó – mosolyogta, hiszen tudtam, hogy sima ügy lesz.
Ezzel vissza az egérlyukamba (szobámba). Dumáztam
barátnőimmel, aztán leléptem,
megfürödtem és lefeküdtem aludni.
Másnap reggel óracsörgés, fogmosás,
felöltözés, smink, kajacsinálás,
rágyújtottam és mentem suliba, mint
általában minden reggel.
Ott aztán megbeszéltünk az estét, hogy hol
találkozunk és egyéb részleteket.
Péntekenként hálisten csak 5 órám
van, de ez ma kínszenvedés volt számomra.
Mikor aztán elhagytuk a sulit végre, vagyis hagytuk
volna….
Megpillantottam az én királyfimat, tudjátok akinek
egy egész mappa van az én gépemen, teljesen
elvette az eszem. Olyannyira, hogy a zárt ajtón akartam
kimenni. Sikeresen belefejeltem, majd elburultam.
- Mandy, jól vagy? – nevetett Luce.
- Persze-persze – szedtem össze magam fuldokolva a
nevetéstől, majd ahogy hátrapillantottam megláttam
őt. Egy pillanatra elvesztem a tekintetébe. Aztán hamar
megráztak és most már tényleg elhagytuk a
sulit.
Álltunk a suli előtt, Nat-re várva, és megindult
felém David és becses bandája. David egyik
jó barátja Pierre, aki Chloe pasija. Éreztem, hogy
ez a nap valami változást hoz, de hogy ekkorát?