Song to say goodbye
2. fejezet
- Van kedvetek eljönni este
buliba? Lesz egy jó kis nosztalgia party. –
nyújtották nekünk a szórólapot.
Persze David pont nekem.
- Majd még meglátjuk. – mondtam.
- Ajtófejelő királykisasszony – emelte meg a
kalapját David, majd tovább ált. Totál
elpirultam.
- Ez bók volt – jelent meg Chloe.
- Sziaaa – ugrottam a nyakába.
- Szia – mosolygott.
- Totál odavagyok – fogtam a fejem.
- Muszáj lesz benéznünk este – mosolygott.
- Te is jössz? – csillant fel a szemem.
- Ki nem hagynám. De most mennem kell Pierre vár –
puszilta meg a homlokom, majd elment.
Ezek után haza baktattunk, összeszedtem a cuccaim,
kértem anyától pénzt és
elmentünk Luce mamájához. Ott
heverésztünk, majd elkezdtünk készülődni.
Fürdés, smink stb.
Közben Luce elhívta a barátját is Kevint, aki
szintén jó barátom.
Indulás előtt nem sokkal betoppant Chloe is.
Útközben felvettük Kevint, majd elindultunk.
Konkrétan nem volt megbeszélve, hogy
átmegyünk a nosztalgia partyra, csak hogy Nattel
találkozunk. Hát találkoztunk is a
szórakozóhelyen. Bedöntöttünk egy
két pohárral, táncoltunk, majd leültünk
egy padra.
A szórólapot néztem a nosztalgiáról.
Ami nem messze volt innen. Hajtogattam, gyűrögettem a
papírfecnit.
- Nem megyünk át? – vette fel Chloe.
- De – vágtam rá.
- Felőlem – vonta meg a vállát Luce.
- Akkor menjünk. Pierre már biztos tűkön ül
– mosolygott Chloe.
Elindultunk, és 10 perc séta után meg is
érkeztünk. Amikor beléptünk az ajtón
azonnal megkerestük Pierréket. Amikor aztán
megtaláltuk őket leálltunk dödörögni.
Kicsit nekem uncsi volt mert Chloe és Pierre, valamint Luce
és Kevin egy pár és… Ők úgy
elvoltak, néha szóltak hozzám pár
szót. Egyszer csak aztán…
- Te David – hívta oda Pierre őt.
- Mondjad – fülelt.
- Foglalkozz egy kicsit Mandyvel, eléggé unatkozik.
– biccentett felém, mire Dave rám nézett
és elmosolyodott.
Ezek után mind leültünk egy nagy asztalhoz és
beszélgetni kezdtünk.
- Na és, mit szeretsz csinálni? –
érdeklődött David.
- Szeretek dalokat írni, énekelni,
gitározni. Megfordult már a fejemben, hogy
alapítok egy zenekart. Sőt… Lucyval és
Chloéval már beszéltünk is róla. Tudod
Luce dobol régóta, Chloe meg gitározik kb
mióta megszületett. És a hangja se semmi.
Szóval…
- Na ez tök jó - lelkesedett. – Énekelj
valamit – mosolyogtt.
- Ebben a hangzavarban? – mosolyogtam.
- Akkor gyere ki – húzott magával.
Amikor aztán kiértünk, noszogatnia kellett egy
kicsit, hogy dalra fakadjak. De aztán ment mint a
karikacsapás. És ő is beszállt. Együtt
énekeltünk valami nyálas számot. Nem
bírtam tovább, megcsókoltam. Olyan volt, mint
derült égből villámcsapás. Olyan
édesek voltak az ajkai, mint a méz. Szinte
elaléltam karjaiban.