Song to say goodbye
4. fejezet
A csajok jellemzően késtek 10 percet. De már megszoktam.
Köszöntünk egymásnak, leültek mellém,
kértek egy-egy italt, majd belekezdtem a
mondandómban.
- Szóval csajok. Azért hívtalak ide titeket, mert
mostanában
elég sokat gondolkodok valamin… Már
említettem nektek az ötletem, akkor még
csak átfutottunk rajta, de már egyre jobban akarom.
Szóval. Nem húzom tovább az
időt.
- De igen, azt teszed – mosolygott Luce, közben pedig olyan
képet vágott… Ekkora szemeket életemben nem
láttam.
- Alapítsunk zenekart! – nyögtem végre ki.
Aztán síri csönd,
a lányok összenéztek.
- Hát.. Menni fog ez nektek suli mellett? –
kérdezte Chloe.
- Menni – vágtam rá.
- Én benne vagyok – vigyorgott Luce.
- Akkor hát? – húzódott széles mosoly
Chloe arcára.
- Akkor hát – emeltem magasba a poharam, majd a
többiek is.
– Éljen, a The Madisons! – koccintottunk a
poharunkat, majd lehúztuk a
tartalmát.
- Olyan izgatott vagyok – ugrált a széken Luce.
- Én is. – nevettem. – Kéne csinálni
egy rögtönzött próbát
itt a parkban. – ötleteltem.
- De már sötétedik… - Chloe.
- Akkor irány az aluljáró – pattant le a
székről Luce,
kifizette az italainkat és elindultunk a legközelebbi
aluljáróhoz.
Amikor odaértünk, kicsit még féltünk az
újtól, de
belekezdtem régi számokba, amiknek tudtam a
dallamát. Énekeltünk, és én még
mellé gitároztam. Egyre jobban tetszett ez nekünk.
Bele is éltük magunkat. A
körülöttünk sétáló embereknek
is tetszett a zene. Meg-megálltak, hallgattak
minket, volt aki még pénzt is dobott. Már a
sokadik dalt játszottuk, mikor a
lányok elfáradtak egy kicsit. Ekkor ők lepihentek,
én pedig belekezdtem abba a
számba, ami ma fogalmazódott meg bennem.
- Lányok! – köszörültem meg a torkom. - Ezt
Davidnek írtam.
Adott pillanatban el is játszom majd neki… - mondtam,
majd belekezdtem a dalba.
Miközben énekeltem, egy kisebb tömeg gyűlt
körém, fiatalok
voltak nagyrészt. Nlha néha felpillantottam,
elmosolyodtam magam, majd újra
beletemetkeztem a dalba. Mikor aztán végeztem…
- Én is szeretlek – hallottam David hangját, majd
előbújt a
tömegből.
- Hát te? – öleltem meg, majd egy csókot adtam
neki, mire
aztán mindenki fütyülni kezdett és tapsolni.
- Hát én.. Barátokkal épp erre
jártunk – csókolt meg. –
Szóval most be is mutatlak. – fordult a tömeg
felé. – Mindenki, ez a gyönyörű
és szép hangú lány a barátnőm, Mandy.
- Szia – köszöntek szinte egyszerre.
- Sziasztok – pirultam el teljesen.
- Ők itt pedig Luce és Chloe. Deee Chloet ismeritek már
–
mosolygott.
- Na játszunk a fiúknak valamit – csaptam
össze a tenyerem,
majd egy nagy slágerbe kezdtünk bele.
David is csatlakozott hozzánk, velünk énekelt.
Aztán
megcsörrent a telefonom.
- Szia anya – vettem fel.
- Szia, merre jársz? – kérdezte.
- 5 perc és indulok haza.
- Siess jó? Apád már pipa. – jegyezte meg
csendben.
- Sietek, szia – majd kinyomtam.
- Na fiúk, lányok! Zárul a mókatár.
Mennem kell haza… -
mondtam.
- Elkísérhetünk? – kérdezte David.
- Még szép. Csajok, ti is gyertek arra. –
biccentettem meg a
fejem.
- Oksi.. – egyeztek bele, majd elindultunk.
A házunk előtt aztán elbúcsúztam
tőlük, és megbeszéltük,
hogy másnap még átugranak délelőtt
megbeszélni a részleteket. David pedig… Ah…
Teljesen el volta tőle olvadva.