Song to say goodbye
5. fejezet
Szóval, mint mondtam másnap átjött Luce
és Chloe. Mindent
lebeszéltünk. Már csak valami próbatermet
kellett keresnünk. Neten körül is
néztünk, találtunk megfelelőnek tűnőt. Azonnal
elmentünk megnézni. Tágas volt
és a bérlésért sem kellett túl sokat
fizetni. Szóval kivettük és nem volt más
teendő, mint itthon beadni.
- Megjöttem! – kiáltottam be a lakásba.
- Szia! Konyhába vagyok! – hallottam anya hangját.
- Na szia! – pattantam fel a konyhapultra és elvettem egy
almát.
- Mi a helyzet? Merre jártál? – kérdezte.
- Pont erről akartam beszélni. Szóval. Ülj le!
–
mosolyogtam.
- Minek? Bírom én a strapát.
- Jó. Szóval.. Lucyval és Chloeval…
Zenekart alapítottunk –
vigyorogtam.
- És mi lesz az iskolával? – kérdezte egyből.
- Menni fog mellette. Különben is, nem suli helyett fogunk
gyakorolni.
- És hol fogtok? Mert itthon nem, tudod, hogy apád nem
szereti ha…
- Tudom. – mondtam, majd visszaöltöztem, elraktam a
másnapi
tanszerem és már mentem volna el itthonról amikor..
- Mégis hova mész? – kapta el a karom anya.
- El innen. Mond csak, te nem szereted, ah boldog vagyok. Ha
valami örömöt okoz az életembe, abban is
találsz hibát? Mindenben csak a
rosszat látod. Nem kell nekem még több stressz,
elég hallgatni a folytonos
veszekedéseteket. Had ne én neveljelek fel titeket.
Mamához megyek. Majd holnap
jövök. Szia.
És ismét kisétáltam az ajtón, mint
ahogy már sokszor.
Ilyenkor mindig a mamámhoz megyek. Útközben
még felhívtam mamát, aki mint
mindig, most is örömmel várt.
- Szia mama! – léptem be a lakásba. Saját
bejáratú kulcsom
volt.
- Na szia rozi! – puszilt meg.. – Mi történt
már megint?
- Áhh.. Anya… Elmeséltem neki tök nagy
lelkesedéssel, hogy
alapítottunk egy zenekart, és ahelyett hogy
támogatna, a hibákat keresi benne.
Márpedig akkor is lesz zenekar, ha törik, ha szakad. Nem
fogom feladni az
álmomat. Tudod mama… - kezdtem bele. – Sokat
gondolkodtam már azon, hogy
ideköltözök. Csak anya meg minden… De ha
úgy lenne, idejöhetnék hozzád?
- Én nagyon szívesen látnálak. Tudod,
mióta öregapád
meghalt, elég egyedül vagyok. Örülnék
neked – mosolygott.
- Akkor megpróbálom lassan beadagolni anyának.
- Rendben. De nem lesz itt semmi affér. Ha kell, beszélek
anyáddal.
- Köszi mamiiii – pusziltam meg.
- De lesz egy két kikötésem. De azzal még
ráérünk. Most
pedig, fürödj meg, addig csinálok valamit
vacsorára.
- Szeretlek.
- Én is téged kincsem.
Hát igen, ő az én nagymamám. Világi egy
nőszemély. A
legjobb, legjófejebb, legrendesebb ember a világon. Ahogy
mondta, lefürödtem és
amire végeztem csinált nekem valami ehetőt.
Bevágtam, majd mentem is aludni,
éppen elég volt a mai nap.
Másnap reggel, mama keltett, elpakoltam a kajámat,
és
elindultam a buszmegállóba. Ekkor jutott eszembe, hogy
mikor még nem láttam
Davidet, sokszor láttam azon a buszon, amivel ilyenkor szoktam
menni. És mit ad
isten? Igen, fent volt a buszon. Amint meglátott, a
pupillái olyan hatalmasra
tágultak, mint a fekete lyuk. Ezen mosolyogtam egyet, majd
leültem mellé.