Song to say goodbye
6. fejezet
- Háááát te? – csodálkozott.
- Hosszú… De már egy csókot se kapok?
– durciztam.
- Dehogynem – adott egy hatttalmas csókot.
- Hát én.. Hát én a mamánál
éjszakáztam. Anya kikészít. És
úgy néz ki, itt fogok lakni – mutattam a
házra, ahol a mama lakik.
- Az szép. Én egy utcával feljebb lakok –
mosolygott. – Így
talán többet találkozhatunk. – csókolt
meg ismét.
- Remélem – pirultam el.
Mikor beértünk a suliba, mindenki jóól
megcsodált minket.
Egyből ment a susmus a hátunk mögött, és
Daviddel még rá is raktunk egy
lapáttal. A folyosón megálltunk, hosszasan
csókolóztunk, és ki-ki ment a maga
termébe. Azon a napon többször is meglátogattuk
egymást. Az osztálytársaim
persze mindent tudni akartak. Én pedig szívesen el is
meséltem nekik, hogy
mikor meg hogyan jöttünk össze, sőőőőt a
zenekarunkról is árulkodtam egy
kicsit.
Suli után aztán újra találkoztam Daviddel.
Egy busszal
mentünk haza.
Mamánál még ettem és mentem haza. Tudtam,
hogy kiadós
beszélgetés vár rám. De hogy ezt tetőzzem,
mire hazaértem az alkoholista apám
is otthon volt. Ezazz.. :/
- Sziasztok – raktam le a táskám.
- Na haza fújt a szél? – kötött
máris belém apám.
- Aha. – húztam a szám.
- Gyere ide, beszélgessünk egy kicsit el.
- Okés.. – na ebből jó nem sül ki.
- Mi ez, hogy ennyit alszol a mamánál?
- Nem bírom itthon.
- És mért nem? Meg van mindened, nem? Mért
élősködsz a
mamán? – kérdezte, de ezt nem kellett volna, nagyon
bepipultam.
- Gyűlölök itthon lenni érted? Mindenem megvan, igen,
de
inkább élősködök a mamán, minthogy
itthon idegeskedjek azon, hogy te megint
részeg vagy és
kiszámíthatatlan. Annyira
félek már hazajönni, hogy az valami hihetetlen.
Attól félek mikor tör ki egy
újabb balhé, mikor kötsz bele megint anyába.
És anya.. Te mindig mindenben csak
a rosszat látod. A mama még támogatta is a
zenekart. Te? Te pedig egyből
lehurrogtad. Had én basszam el az életem. –
mondtam, vagyis inkább üvöltöttem,
majd besiettem a szobámba.
Levettem a szekrény tetejéről az
utazótáskám, belepakoltam a
tanszereimet, ruháimat, egyéb személyes
tárgyaimat, aztán elraktam a gitárom és
búcsút intettem otthonomnak. Anyám és
apám teljesen le volt dermedve.
Mamánál aztán elmeséltem az egészet.
Felhívta anyát, beszélt
vele valamit, majd velem is beszélt. Elmondta, hogy anya
megérti, hogy
elköltöztem otthonról. És hogy segíteni
fogja a mamát. Minden hónapban küld
neki egy kis összeget, amiből ruháztathat, vagy
akármi. Mama persze nem akarta
elfogadni, de anyám, erőszakos egy nő. Ígyhát az
lett amit ő akart.