Song to say goodbye
10. fejezet
- Summer? – esett le az állam, amikor megláttam a
stúdióba
Lucyék unokatesóját.
- Sziaa – ölelt meg.
- Szia. Megmentettél minket – ujjongtam.
- Elkezdhetnénk? – csipkelődött Tony.
- Természetesen Mr. Agglegény.
- Rendben Miss. Szűzlányka – öltötte ki a
nyelvét.
- Elég legyen. Komolyan mondom, mint az oviba. – forgatta
a
szemeit Chloe.
Odaadtam Summernek minden papírt és dalt. Eleinte kicsit
esetlenkedett, amit Peter jó szívének
köszönhetően elnézőek voltak. Beindultunk
aztán, Peternek a végére annyira megtetszett, hogy
azonnal le is szerződtetett
minket. Házi feladatot is kaptunk. Legalábbis én,
ugyanis eszméletlen
gyorsasággal kellett írnom a dalokat.
- Mandy – szólított meg Tony.
- Tessék? – fordultam felé.
- Itt a számom. – nyújtott át egy
névjegykártyát. - Hívj ha
bármikor próbálni szeretnétek.
- Köszi – mosolyogtam rá.
Tulajdonképpen elég helyes volt ez a Tony gyerek, de
nekem
ott van David. Ja igen, jut eszembe David… Hát igen.
Fülig szerelmes vagyok
belé. Kimondhatatlanul.
Mikor hazaértem, elmeséltem mindent a mamának
töviről
hegyire. Büszke volt rám, és biztos dicsekedni is
fog velem.
- Mama… Úgy elfáradtam. Nem
hívhatnám át Davidet, hogy ne
nekem kelljen megint átsétálnom? –
néztem rá szépen.
- Hívd. Legalább megismerem ki a nagy Ő.
- Köszi – pusziltam meg, majd tárcsáztam
Davidet.
- Szia szivem – vette fel a telefont.
- Szia. Mit csinálsz? – kérdeztem.
- Semmit. Lógatom a lábam.
- Átjössz?
- Hát… Mamád mit fog szólni?
- Már lebeszéltem vele – mosolyodtam el.
- Hát, akkor át. 10 perc és ott vagyok.
- Rendben.
- Szeretlek.
- Szeretlek. – majd kinyomtam és a fürdőbe siettem
kicsit
összekaptam magam.
- Azt hiszem megjött David – lesegetett a mama az ablakba,
és ebben a percben kopogtattak az ajtón.
- Nyitom – rohantam, majd kinyitottam az ajtót és
megcsókoltam.
- Ezt a fogadtatást – mosolygott.
- Gyere be – húztam be. – Mamaaa –
kiáltottam.
- Jövök. – kiáltott ő is.
- Csókolom, David vagyok – mutatkozott be Dave
először.
- Én pedig Elisabeth. De hívj csak nyugodtad Liz
néninek.
- Ó majdnem elfelejtettem – húzott elő egy
tábla csokit a
zsebéből. – Ezt magának hoztam –
nyújtotta át a mamának.
- Igazán kedves tőled David, de sajnos nem ehetem meg.
Cukorbeteg vagyok. Vacsora után megehetitek. – mosolygott
a mama.
- Ó, nem tudtam. Bocsánat – sajnálkozott
David.
- Semmi baj. Menjetek, mossatok kezet! Aztán üljetek
asztalhoz!
- Rendben mami. – majd megfogtam David kezét és
behúztam a
fürdőbe, majd becsuktam az ajtót mögöttünk.
Leültettem a wc-re és az ölébe
ültem.
- Megőrjítesz – csókolt meg hevesen Dave.
- Kívánlak – suttogtam a fülébe.
– De sajnos most nem lehet
– álltam fel az öléből, majd megmostam a kezem
és kisétáltam a fürdőből,
miközben David megfagyva ült a wc-n.