Song to say goodbye
11. fejezet
Ezek után megettük a vacsorát, és
elnyúltunk a szobába.
Daviddel egyfolytában szemeztünk, de valahogy ő mindig
tovább bírta. Mindig
zavarba hozott.
10 óra is elmúlt, hogy David hazament.
- Na mama? – néztem rá.
- Aranyos gyerek. – mosolygott mosogatás közben.
- Akkor jó. Na menj lefeküdni, elmosom a többit.
– paskoltam
meg a vállát.
- Megcsinálom. Feküdj le inkább, mert holnap iskola.
- Nem. Holnap szombat, azaz nincs iskola hál isten.
- Jajj tényleg. Soha nem tudom milyen nap van. –
mosolygott.
– És mit csinálsz holnap?
- Hát. Délelőtt segítek itthon, aztán
ebéd után kicsit
hazamegyek. Anyával azóta nem beszéltem…
Aztán este ott aludhatok Lucynál? –
pislogtam nagyokat.
- Ott aludhatsz. De ezt még majd megbeszéljük. Eridj
aludni!
- Rendben. Jó éjt mami. – pusziltam meg.
- Neked is. – majd aludni tértem.
Másnap kora reggel felkeltem, bevásároltam a
maminak és
takarítottam. Sürögtem-forogtam, míg ő
főzőcskézett. Porszívóztam, port
töröltem, ágyneműt húztam, függönyt
cseréltem, felmostam szóval
mindenfélét…
Aztán leültünk ebédhez. Mikor már
álltam volna fel az asztaltól…
- Állj csak meg! – mosolygott a mama.
- Na?
- Csináltam még valamit.
- De tele vagyoook – húztam a szám.
- Óóóó, akkor majd átviszem a
szomszéd néninek a képviselő
fánkot.
- Jaaa hogy úúúgy – mosolyogtam. –
Ebben az esetben,
csinálok egy kis helyet neki.
- Akkor veszek elő tányért. – mosolygott.
- Nem kell, majd eszek a tálcáról. –
és már bele is haraptam
az elsőbe.
- Emlékeztem rá, hogy mennyit rágtad a fülem
érte… Gondoltam
csinálok.
- Finom – nyamnyogtam.
- Egészségedre. – mosolygott, majd
letörölte a számról a
krémet.
Na, miután jóllaktam, összedobtam pár cuccom,
megpusziltam
mamit, majd siettem a buszra. Természetesen lekéstem,
így fél órát várhattam a
következőre. Sebaj, ez az én formám.
Amikor aztán megérkezett a busz, felszálltam,
és leültem egy
szabad helyre. Egy idős néni és egy idős bácsi
ült velem szemben. Fogták egymás
kezét, mosolyogtak és David jutott az eszembe. Terveztem
neki egy kis meglepit,
ugyanis igaz, hogy Lucyhoz kéredzkedtem el, de úgy
terveztem Davidnél alszom.
Mondjuk erről még ő se tud.. Na mindegy.
Amikor megérkeztem „haza” anya megölelt. Apa
nem volt
otthon, pedig kíváncsi lettem volna, hogy mit
reagál a megjelenésemre. Anyunak
elmeséltem, hogy hogy mennek az együttes
próbái, a stúdiózásról is
beszéltünk,
és persze Davidről is.
- Nem akarsz vissza jönni? – szegezte nekem a
kérdést.
- Anya én.... Jó helyem van ott nekem a
mamánál. Meg így
legalább nincs egyedül…
- Értem. Gondoltam megpróbálom. De
szeretném ha tudnád, hogy
bármikor visszajöhetsz. – ölelt meg.
- Tudom anya – mosolyogtam.
Ott voltam viszonylag sokáig. 5 körül indultam el
Davidhez.
Fél6 fele végre odaértem, becsengettem David pedig
kisvártatva ajtót nyitott.