Song to say goodbye
17. fejezet
Nos, miután megettük a felségesen finom spagettit, el kezdtünk készülődni. Először én mentem a fürdőbe, a hajam miatt. 20 perc múlva végeztem is a fürdőbe. Kiraboltam onnan a hajszárítót, majd Luce megszárította a hajam egyenesre. Chloe majd' másfél órát volt a fürdőbe. Luce csak háromnegyedet volt bent, de akkoris. EZ RENGETEEG!
- Nem tudom mit csináltok ti ennyi ideig a víz alatt - fogtam a fejem.
- Hajmosás meg ilyenek... - vont vállat Luce.
- De ennyi ideig? - csodálkoztam még mindig.
- Én azért voltam bent sokáig, mert kádfürdőt vettem. - mondta Chloe.
- Jó, mindegy. Mama engem megölne ha 20 percnél tovább maradnék bent :) - majd nevetni kezdtünk.
Ezek után mindenki rendbe szedte magát haj és smink ügyileg. Én nagyon nem akartam kimázolni magam, meg kirittyenteni se. tök hétköznapiasan öltöztem fel Lucy ruahtárából, ami nem szokásom. Buliba mindig kicsit erősebben sminkelek, jobban kirakom amim van, soakt törődök a kinézetemmel. De most kevésbé érdekelt, valami más kötötte le a figyelmem. Azaz valaki más.
Féltem attól, hogy David ott lesz. És ha ott lesz akkor én mit fogok kezdeni magammal?! Bebújok az egyik sarokba és itatom az egereket?! Hát nem. Nem szabad látnia, hogy ki vagyok bukva. Csak egy a gond. Én nem tudom elrejteni az érzéseimet, ha akarom, ha nem. Könnyen át lehet rajtam látni.
Fél8kor gyomorideggel bár, de elindultunk. A buszon még rosszabbul lettem, és az utolsó pár méterben pedig... Megtorpantam.
- Én. Én meggondoltam magam - álltam meg hírtelen.
- Dehogy gondoltad meg! - kapta el a karom Luce.
- De nem bírom ki. Látni is akarom meg nem is.
- Lehet ott se lesz - mondta Chloe. - De ezt csak akkor tudjuk meg, hogyha bemegyünk.
- De... De ha ott lesz?! - aggodalmaskodtam.
- Ha ott lesz, ha nem, ma jól fogod érezni magad, megpróbálod kizárni a fejedből. Jó? - bíztatott Luce.
- Jó. De én most elmegyek, veszek egy doboz cigit. Itt van a sarkon a bolt. Addig menjetek nyugodtan be. Nem kell megvárni.
- Óóó persze... Hogy aztán köddé válljál, és ne gyere be. - nézett csúnyán Luce.
- Ígérem, bemegyek, csak elugrok a boltba. Kiscserkész becsszó - tettem a szívemre a kezem.
- De ha nem jösz, akkor tudd meg Mandy Moore, olyat kapsz, hogy még én is megbánom - fenyegetőzött Chloe, majd elmosolyodott.
- Igenis kapitány! - nevettem, majd hátat fordítottam nekik és a boltba siettem.
Szerencsémre egy fiatal srác volt az eladó, így megkaptam a nikotindobozom. Amint kiértem a boltból, rá is gyújtottam. Majd Pierre háza előtt ismét.
Már 10 perce toporogtam a ház előtt. Erőt gyűjtöttem, hogy bemenjek, kevés sikerrel. De muszáj volt.
- Mandy, most bemész azonnal, mert különben Chloe elintéz. Menni fog - suttogtam, majd elindultam. - Menni fog, menni fog - tettem a kezem a kilincsre.
Nagy levegőt vettem, és benyitottam. Az ajtóból rá lehetett látni egyből a nappalira. David ugyan ott ült, ahol tegnap láttam, és ugyan úgy egy üveg sör volt a kezébe. Mellette Pierre volt most, Pierre mellett Pedig Chloe és Luce. Az ajtó nyitódásra, egyedül Luce figyelt fel. Felém nézett, majd Davidre. Elkezdtem ingatni a fejem, jelezve, hogy ez nekem nem megy. Hátárlni akartam, mikor Luce kedvesen elkiáltotta magát, mintha épp abban a percben léptem volna be az ajtón.
- Mandy! - kiáltott, majd David hátra fordult.
Tekintetünk keresztezte egymást. Nekem könny szökött a szemembe, David pedig lehajtotta a fejét.