Song to say goodbye
20. fejezet
Pierréknél voltunk, pizzáztunk, beszélgettünk és hasonlók.
- David... - fordultam felé.
- Igen? - kérdezett vissza.
- Tudod mi van ma? - érdeklődtem.
- Nem. Micsoda? - vonta fel a szemöldökét.
- Ma vagyok egy hómaposak - mosolyogtam.
- NAgyszerű - vont vállat.
- Hogy lehetsz ekkora tapló? - szegeztem neki. - Tudod már kezd nagyon elegem lenni. Nem hívsz. Nem keresel, csak
ha dugni akarsz - kiabáltam, a többiek döbbenten hallgatták.
- Nem veszed észre, hogy nem vagy fontos? - lökött meg.
- Ó boccs főnök. Tudod mit, vége. Hogy lehetsz ilyen - tört ki belőlem a zokogás, majd elrohantam.
Hát igen. Ezek után David utánam jött és kibékültünk. Ezt vagy százszor játszottuk el. Tudtam, hogy ez nem fog
menni így tovább. Bármennyire is szeretem, el kell engednem, mert tönkre tesz lelkileg. Tudtam, hogy jobb lesz
nélküle, tudtam, hogy majd találok valakit aki tényleg szeret. Csak épp nem akartam beletörődni, nem akartam
elengedni. És mégis...
- Szia Mandy, gyere be! - tárta ki az ajtót David.
- Szia! - adtam neki egy csókot, ami most olyan hideg volt, mint a jég.
- Beszélnünk kell... - kezdtem bele.
- Tudom... Próbálok változni miattad, én még ilyet soha nem tettem senkiért. Csak...
- Nem kell változnod miattam. Sokszor megbántottál... Túl sokszor. Amondó vagyok, legyen vége - hulltak a könnyeim.
- Jobb lesz neked is, nekem is. Talán... - hajtottam le a fejem.
- Gyere ide - öldelt magához. - Találsz valakit aki jobban megérdemel. Aki majd jobban szeret mint, ahogy én
szeretlek.
- Ebben van az én reménységem is... Hát akkor... Szia - majd kisétáltam az ajtaján. Talán végleg.
Amikor hazaértem, elmesélem a mamának az esetet aztán pedig bevonultam a szobámba. Kezembe vettem a gitárom,
pengetni kezdtem. Lassan össze állt egy dallam, és a fejembe hozzá állt egy szöveg. Fel is hívtam Tonyt, hogy had
menjek be egy kicsit.
- Szia! Próba? - vette fel a telefont.
- Igen! Egy újabb dal. - mondtam csendesen.
- Nagyon gyorsan mennek ezek a dalok. Ja igen, jut eszembe. Jó is, hogy jöttök. Majd itt elmesélek mindent. Tuti
izgatottak lesztek. - hallottam a hangján az izgatottságot.
- Rendben. Odaszólok a csajoknak. Te is indulj el.
- Jó. Na, akkor ott. Szia
- Szia - majd leraktam.
Most nem telefonáltam kivételesen, hanem inkább elbuszoztam Lucyékig. Becsengettem, felvázoltam a helyzetet, ők
pedig összekészülődtek, és így már a The Madisons útnak volt, hogy próbáljon, hogy hírt halljon, talán a
karrierükről. JObban mondva, a Madisonok egy része. Summer ugyanis nem elérhető..
- Kopp-kopp - bújtam be az ajtón.
- Sziasztok! - üdvözölt mindhármunkat.
- Na? - toporogtam kíváncsian.
- Siker gyerekek! Siker! - vigyorgott.
- Hogy mi? - döbbentünk le.
- Készíthetjük a cd-t. A fotókat hozzá. Az egyik rádió pedig játszani fogja a számaitokat pár napon bellül.
Beindult a dolog.. - csapta össze a tenyerét Tony.
- Ezt nem hiszem el. - ujjongott Luce.
- Én is nehezen - döbbent le Chloe.
- Na de.. Új dal? - kérdezett Tony.
- Igen... - feleltem. - Song to say goodbye.