Song to say goodbye
21. fejezet
hogy kicsit tanulgassunk, hiszen ha rontunk, akkor tudjuk mit fognak reagálni a szüleink: " a zenekar miatt ". Ami
persze nem igaz, mert a zenekar mellett volt időnk a tanulásra, csak győzött a lustaság.
Hétfői nap, hatalmas megelpetést hozott. Készülődtem reggel suliba, konyhába pedig szólt a rádió. A következő
szőveget mondta be a kellemes hangú bemondó srác.
- És most pedig, egy olyan szám következik, amit sehol sem hallhattatok még, hiszen a zenekart nem rég fedezték
csak fel. A híres Tony Abbot mesélése szerint, a 4 tagból álló, gimis lánybanda zenéje teljesen megfogta, és nem
csak őt, de főnökét is. Felajánlotta a lányoknak, hogy sikeressé teszi őket. És tessék. Következzen most a The
Madisons-tól a Foolish Sisters. - emelte fel a hangját a felkomponálásunk végén.
- Mama - sikítottam. - Hol a telefonom, hol a telefonom? - kapkodtam.
- Az ágyon, mért? - értetlenkedett.
- A mi számunk megy a rádióba - ugráltam, mire ő csak odabalalgott a konyhába és feljebb tekerte.
Én közben tárcsáztam Lucyt.
- Igen? - vette fel.
- Kapcsold be de rohatt gyorsan a rádiót. - sürgettem. - És szólj Chloenak, hoyg hívja fel Summert, hogy tegye ezt
ő is.
- Mért? - kérdezte.
- Csak csináld! - kiáltottam. Luce megtette amit kértem.
- Na necsináld - ujjongott.
- Dede! Imádom Tonyt. - vigyorogtam.
- Áááááááááááá - -hallottam Chloet a háttérből - Summer kapcsold eb a rádiót - kiabállta. - Dede, ez a mi
számunk... - hallottam továbbra is.
- Na suliba találkozunk. Érdekes lesz. - vigyorogtam még mindig.
- Na szia - majd kinyomta.
Reméltem, hogy nem csak mi hallgattuk reggel a rádiót, hanem mondjuk a fél suli. Bár nem tudom mit vártam, hogy
majd a suli tudni fogja, kik is azok a The Madisons?! Nevet nem mondtak, ez egy kicsit elszomorított. De az
agyacskámba már egy tervet is szőttem, hogy hogy ismerjenek ránk.
A suli előtt topogtam, és vigyorogtam mint a tejbetök, hiszen a sikerünk hatása alatt voltam még mindig. Vártam és
vártam, de az a pár perc várakozás egy órának tűnt. Percenként néztem az órámra, ímg végül megjelentek a lányok.
- Na csáá - siettem eléjük. - Nos lányok? Intézzük el, hogy mindenki tudjon rólunk. - vigyorogtam.
- Benne vagyok. - kacsintott CHloe. - Van egy ötletem - majd kacsintott egyet és Pierre felé indult.
Csókot váltottak, majd hadovászni kezdett és a végén Pierre felkapta és futott vele egy kört a suli előtt, miközben
azt kiabálta:
- Befutott a The Madisons! És a barátnőm is a tagja! Wohoo! - mint aki megőrült.
- Na, Pierre aztán tudja, hogy tudja meg mindenki - kuncogott Luce, majd balra néztem. Davidet láttam közeledni,
majd a következő pillanatban már ott állt előttem.
- Gratulálok! - ölelt át Dave.
- Köszi - mosolyogtam egyet, majd eltoltam magamtól.
- Akkor hát.. Szia.. - majd bevágtatott a suliba.
Néztem egy darabig utána, majd visszafordultam a lányokhoz.
- Tonyt még fel se hívtuk - csaptam a homlokomra.
- Basszus, tényleg - düllettek ki Chloe szemei.
- Tárcsázom.. - mondta Luce. - Kihangosítom. - majd pár "dűű" után felvette.
- Szia Luce - mondta álmosan.
- Szia Tooonyyyyy - nyávogtuk egyszerre hárman, majd így folytattuk: - Szeretüüüüünk! - és cuppogatni kezdtünk.
- Ja igen.. A rádió.. Kezdhetitek megszokni, hogy a dalaitokat viszont halljátok. Sőt... Ültök? - kérdezte.
- Nem - feleltem. - De mond csak.
- Nem fogunk elájulni - forgatta a szemeit Luce.
- Szóval. Pénteken koncertet adtok a Sylverbe. Igen, eljátszhatjátok az összes dalt és minden egyebet...
- Na jó, talán mégis - majd Luce megkapaszkodott Chloeba.
- Jolvan Tony, ezt még megbeszéjük ma este... Tudod.. mi iskolába járunk - mosolyogtam.
- Rendben lányok. Sziasztok!
- Sziaaa - nyávogtunk megint, majd kinyomtuk.
Vettünk egy nagy levegőt, majd beléptünk az iskola területére.