Song to say goodbye
24. fejezet
csókot, és szerintem Tony sem. Fogtam magam, és Luce kezét, a pulthoz mentünk, kértünk két koktélt, felhörpintettük és leültünk.
- Ez most mi volt? - néztem értetlenül.
- Egy csók. - felelte Lucy.
- Jó kössz, ezt én is tudtam. - forgattam a szemeim. - De azon kívül...
- Szerintem ezt beszéld meg vele - biccentett mögém Luce, odanéztem. Tony közeledett felénk. Mire visszafordltam Luce már ott sem
volt.
- Ő... Ezt megkéne beszélni - lépett oda zavartan Tony.
- Ez... csak... csak egy jelentéktelen csók volt.. - mondtam határozottan, majd félénken visszakérdeztem: - Ugye?
- Az. Természetesen. Ugye nincs harag? - kérdezet Tony.
- Nincs, nincs! - ráztam a fejem. - Különbenis 1. nem csaltunk meg senkit 2. azért valljuk be finom volt és 3. csak egy
jelentéktelen csók - ismételtem magam.
- Mért? Finom volt? - mosolyodott el Tony.
- Aha - pirultam el egy pöppet. - De mért kell zavarba hozni? - nevettem.
- Nem volt szándékos... - mosolygott.
- Jó. - mosoylogtam én is.
Azután leültünk egy asztalhoz, ahová később Luce, CHloe és Pierre is csatlakozott. Átbeszéltük az éjszakát sok ital mellett. Tony
vagy 50szer említette meg, hogy el ne felejtsünk elmenni a fotózásra. Istenem, mint ha anyámat hallottam volna... Ezen kicsit
mosolyogtam is.
5kor hagytuk el Sylver területét. Ezután hazasétáltunk a csajokkal és egész úton az estét elemeztük. Hogy mi volt nagyon jó, és
hogy min kell még csiszolni. Végtére is, ez volt az első.
Másnap egészen délig aludtunk. Aludtunk volna még, de Chloe szülei felkeltettek az ebéd miatt minket. És hát a másnapos
gyomrunknak jót tett a hús leves. Aztán miután megettük, és mindenki vett be fájdalomcsillapítót az erősen lüktető fejünkre,
vissza feküdtünk egy kicsit.
Aztán két órával később, elbúcsúztam a lányoktól. Úgy éreztem, ideje haza menni.
A buszon ilyesmiket hallottam: " Az a csaj nem annak az új zenekarnak az énekese? " Ezeken jót mosolyogtam, majd leszálláskor egy
felettébb helyes fiú szólalt meg:
- Tegnap ott voltam. - mosolygott a haja alól.
- Remélem tetszett. - kacsintottam rá, majd leszálltam a buszról.
Otthon aztán elmeséltem mindent a maminak, kivéve azt a sok alkoholt amit elfogyasztottunk. Mamának könnyeket csaltam a szemébe,
annyira büszke volt rám. Bezzeg a szüleim... Egy "ügyes vagy" sms-t sem dobtak. Rosszul esett. Úgy gondoltam, várok, míg meg nem
jelenik az első cd-nk. De ha azután se mondanak semmit, isten bizony hazamegyek és olyat adok nekik, amit nem raknak zsebre.