Song to say goodbye
26. fejezet
- Semmi - hajtottam le a fejem.
- Mond a szemembe, hogy nincs semmi baj - emelte fel a fejem, és a szemembe nézett.
- Te vagy a baj - folytak a könnyeim.
- Miattam ne sírj - törölte le a könnyeimet. - Nem éri meg. Hidd el!
- Majd ezt én eldöntöm - szipogtam. - Hiányzol. - néztem fel rá.
- Na gyere ide - ölelt magához. Egyszerre esett jól, de ugyan akkor olyan volt, mintha kést forgatnának a szívemben.
- Menj kérlek - engedtem el, pedig tudtam, hogy talán most vagyok utoljára ilyen közel hozzá.
- Szia - puszilta meg a homlokom, majd kiment.
Átöltöztem, a lányokhoz egy szót sem szóltam. Végighallgatták a párbeszédünket. A pénztárhoz mentem, kifizettem a cuccom, és
mentem. Minél messzebb. Lucyék szinte futottak utánam, de én nem álltam meg egy kis sarki boltig. Ott bementem, vettem egy doboz
cigit, majd kijöttem, leültem a földre és rágyujtottam.
- Mandy! Az isten szerelmére, 10 perce futunk utánnad! Mért nem álltál meg? - kérdezte Chloe.
- Nem akartam. - vontam vállat. - Hogy lehet ekkora peches??? Minek kellett odamenni?! - tettem fel a kérdéseket egymás után.
- Nem tudom - nézek össze a lányok.
- David olyan furcsa volt... - mondta Luce. - Mintha fájt volna neki...
- Én is ezt láttam rajat - néztem Lucera.
Ezután csend volt, mindenki gondolkodott az eseményeken. 10 perc múlva már úton voltunk hazafelé. Elbúcsúztam a lányoktól,
felültem a buszra, és hazalötyögtem. Otthon megmutattam maminak a cuccaimat, tetszett neki az összes, bár volt egy kettő amire azt
mondta, túl kihívó.
A következő hetek szépen lassan elteltek. Suliba egyre nagyobb népszerűségre tettünk szert. Készült a cd-nk is. Csak úgy zajlottak
az események. Tony például beszámolt egy újabb eseményről.
- Lányok, a jövő héten újabb koncert! - csapta össze a tenyerét Tony.
- Hol? - kérdeztem.
- Valami új helyen. Most nyílik majd meg, mikor a koncertet adjátok. Ti vagytok a sztárvendégek. Hasonló egyébént mint az első
hely, ahol felléptelek.
- Úgy várom már - mosolygott Luce. - Imádom a feltűnést. - vigyorgott.
- Akkor mikor lesz? - kérdezett vissza Chloe. - Csak mert Pierrel két évesek leszünk pénteken....
- Szombaton lesz, 8 órai kezdettel. Úgyhogy pont jó - mosolygott Tony.
- Már 2 év? - esett le az állam.
- Így igaz - mosolygott büszkén.
Ezután próbáltunk. Az első koncerten a Davidnek írt számom, nem hangzott el, mert nem gyakoroltuk be eléggé, de a jövő hetin már
játszani fogjuk. Az lesz a zárószám úgy beszéltük meg. Merem remélni, hogy nem csuklik majd el a hangom a dal közben.
Teltek a napok... Elérkezett a koncert napja. Lázasan készülődtünk. Fodrász, smink, stylist. Adunk a kinézetre mindig...
5 perccel a színpadra lépés előtt, megnéztem a telefonom. Múltkor David ilyenkor írt smst. Nem tudom mért, de vártam most is....
Hiába... Így mikor szólítottak minket, a színpadra mentünk, és megkezdtük a koncertet.