Song to say goodbye
27. fejezet
- És most következzen az est utolsó száma Song to say goodbye. Megosztok veletek valami személyeset. Ezt a számot a volt barátomnak írtam, amikor szakítottunk. Ha ma este itt van, ennyit üzennék csak neki: Szeretlek David! - mondtam halál meghatóan, majd a csajokra néztek akik kerek szemmel rám lestek.
Aztán egykéthá és elkezdtük a számot. A szám elején a tömeg középen mozgolódni kezdett valaki. David tolakodott előre, egyenesen elém. Amikor ott volt, rám nézett, én pedig rá. Aztán becsuktam a szemem és úgy énekeltem tovább. Az utolsó sort elénekelve, kinyitottam a szemem, lenéztem, de David nem volt ott. A szöveg után Luce és Chloe tovább játszottak.
- Halunicáltam - gondoltam magamba.
Elnéztem balra, majd jobbra. David állt a színfalak mögött, majd amikor meglátta, hogy ránéztem, besietett hozzám a színpadra és megcsókolt. Olyan volt, mint egy álom.
A közönség közben tapsolt és sikítozott.
- Ne haragudj kérlek - döntötte a homlokát az enyémnek.
- Nem haragszom - fogtam meg a nyakát.
- Szeretlek és többé nem akarlak elveszíteni!
- Én pedig nem foglak elengedni semmi áron - simogattam.
- Olyan hülye voltam - csókolt meg ismét David.
- Még egy szmot! - hallottuk a közönségtől.
- Mit szeretnétek? - szólt bele a mikrofonba Chloe.
- Foolish sisters, foolish sisters - örjöngött a tömeg.
- Hát akkor. Mandy, kérlek intézkedj - mosolygott David.
- De velem énekelsz - kacsintottam rá. - Mehet lányok.
Aztán nekikezdtünk a számank. Davidnek egyszerűen gyönyörűű hangja volt. Beleborzongtam mikor énekelt, és a közönségnek is tetszett. A szám végén meghajoltunk, majd elvonultunk a nekünk kialakított szobába. David magához szorított és a fejem búbját puszilgatta.
Hírtelen olyan más lett. Mintha kicserélték volna. De örültem neki.
- David, mi volt ez a kis magánakció? - szegezte Luce a kérdést Davidnek.
- Észheztértem... - mosolygott.
- Mitől? - vonta fel a szemöldökét Chloe.
- Például a legutolsó találkozástól... Rossz volt úgy látni őt - nézett rám. - Láttam mennyire szeret, és tudtam, hogy ha most elengedem, soha nem leszek boldog, mert azon tűnődöm majd, hogy mért nem tettem meg amit ma megtettem. - ecsetelte.
- Én örülök, hogy észhez tértél... - mondtam.
- Hát még én. - csókolt meg.
- Kopp-kopp - nyitott be Tony - Sziasztok! David! - biccentett.
- Szia - köszöntünk.
- Szia - állt fel David majd kezet rázott Tonyval.
- Ennyit mondok: Fergetegesek voltatok. Ez a végén pedig valami hihetetlen volt. Ahogy David megjelent... Kész vagyok. Ebből lesz majd az első videóklipp. - hadarta.
- Jójó, nyugi.- mosolyogtam.
- Na gyertek, koccintsunk - nyitotta az ajtót majd felálltunk, és kimentünk.