Történetek ~ Mandy Moore

When a dream comes true


1. fejezet

Egy CD üzletben vagyok eladó és e mellett énekelek és dalszövegeket írok. Egy kedd d.u. egy nagyon helyes srác lépett be az üzletbe, pont, amikor a „Where is the love?” című szám szólt. És én is ezen gondolkodtam… ĄTalán Ő?!” gondoltam magamban.
Még nem talált meg a nagy szerelem. Csak kisebb kapcsolataim voltak. Lehet nem bírják mellettem sokáig… nem tudom mért van ez így…

Eltelt 1 hét és a helyes srác eddig minden nap itt volt. Van amikor nem vesz semmit és csak körülnéz. Persze közben engem bámul folyamatosan…
Ma nagyon figyelmetlen volt. Ahogy engem nézett és sétált a sorok között, feldöntött egy CD-kel teli állványt.
- Basszus! – pirult el. Nagyon zavarban volt.
- Semmi baj Összeszedem, hagyd csak. – mosolyogtam rá és nyugtatgattam.
- Tényleg ne haragudj. Nem tudom mire figyeltem… Kicsit szétszórt vagyok ma.. – sajnálkozott a srác.
- Mondom, nincs semmi baj. – emeltem fel a hangom, de közben fülig ért a szám. – Na és hogy hívnak? – kérdezősködtem.
- David vagyok. – mondta, majd nyújtotta a kezét. – Te pedig, ha jól olvasom Mandy! -mutatott a névtáblámra..
- Pontosan.
- Fúú.. nem tudom, hogy hozhatnám rendbe ezt a mai ügyetlenkedésem. – törte a fejét David.
- Mondjuk a munkaidőm végén leteltével egy kávé?! – mondtam kezdeményezően.
- Jó ötlet! Mikor végzel?
- 3kor, azaz fél óra múlva. - néztem az órámra. - Megvársz itt?
- Aha. – vágta rá.

Amíg én dolgoztam ebben a fél órában, addig Ő nézelődött. Aztán elköszöntem a munkatársaimtól és elmentünk Daviddel a közeli kávézóba. Leültünk egy üres asztalhoz, rendeltünk, majd elkezdtünk beszélgetni.

- Na és mivel foglalkozol David? – kíváncsiskodtam.
- Egy bandában vagyok basszusgitáros és vokál énekes.
- Komolyan? Én is szoktam énekelgetni a saját dalaimat a barátnőm klubjában. – dicsekedtem. – Na és mi a bandátok neve?
- Simple plan. Hallottál már rólunk?
- Hogy a fenébe ne! CD üzletben dolgozok. – nevettem el magam. – És már felfedeztelek 1 hete, amikor először bejöttél. – mosolyogtam rá.
- Jajj tényleg. –pirult el David. – Na de visszatérve rád, kíváncsi lennék, hogy, hogy énekelsz. Van kedved eljönni egyik próbánkra és énekelni nekünk?
- 1000 örömmel. Ez nagyszerű ötlet. – annyira megörültem, hogy lenyomtam az arcára egy nagy puszit. – Jajj, ne haragudj. Elragadtattam magam. – pirultam el.
- Semmi baj. Fincsi puszi volt. – pirult bele Ő is. – A mai próbára eljössz? Nagyon kíváncsi vagyok a hangodra!
- Hánykor van?
- 5kor.
- Nagyszerű… akkor előtte elmegyünk hozzám és majd onnan megyünk. Oksa?
- Persze! Ahogy akarod.

Elindultunk hozzám, majd otthon összeszedtem a  cuccaim és elindultunk a próbára.