When a dream comes true
2. fejezet
- Sziasztok srácok! –
köszönt be a fiúknak. – Ő itt Mandy.
Énekel. És nem is akármit. A saját
számait.
- Szia! Pierre vagyok az énekes! –
üdvözölt. – Szóval énekelsz…
akkor reméljük bemutatod a hangod. – mosolygott.
– Ja és a zenekar többi tagja… Chuck a dobos,
Seb és Jeff pedig gitároznak.
Üdvözöltek ők is, aztán megkértek, hogy
énekeljek. Hát énekeltem. Azt a számot,
amit akkor írtam, amikor bejött David az üzletbe.
Már akkor nagyon tetszett. SŐT!!!
A szám címe : „Wonderful day”
Amikor befejeztem a srácok ujjongtak és tapsoltak!
- Ez eszméletlen jó volt. – vélekedett
Pierre.
- Sőt… még annál is jobb. – mondta David.
– Nagyon jó hangod van!
- Köszönöm szépen – pirulgattam.
- Olyan ismerős volt a történet, amit
megírtál. –mondta David, majd törte a
fejét, hogy vajon honnét. Én itt csak nevetni
tudtam.
- Most mi van?! – nézett furcsán David.
- Jajj te kis szőke! – szólalt meg Chuck. –Nem
vágod mi?!
- Hát komolyan mondom, nem! – nevette el magát.
- Majd idővel megtudod. – mondtam neki, majd
rákacsintottam.
- Rendben. Énekelsz még egyet?! – kérdezte
Pierre.
- Aha.
- De most valami más stílusút. - tette
hozzá David.
- Öööö… jó.. Tudom is hogy mit. A
szám címe : „Why?”
Ezt a számot akkor írtam, amikor az
édesapám meghalt. Rákos volt. Akkoriban nagyon
magam alatt voltam, így megpróbáltam kiirni
magamból.
Amikor végeztem a dalommal, senki se tapsolt, senki se
ujjongatott. Szomorúak voltak. Akárcsak én.
Hulltak a könnyeim.
- Jajj drága. Ne sírj! – mondta David majd
odajöttek hozzám és mindannyian megöleltek.
- Hatalmas erő kell hozzá, hogy az ilyet elő tudd adni. –
mondta David. – Nagyon erős leányzó vagy! –
mondta, majd magához szorított.
- Olyan kedvesek vagytok! Imádlak titeket! -
hüppögtem.l
- Hidd el, mi is téged drága Mandy. – szólt
Pierre.
Még bújtunk egy darabig, majd az órámra
néztem.
- Te jó ég, már ennyi az idő?! – este 10.
– Holnap mennem kell dolgozni. Holnap is bejössz
CD-állványt döntögetni? – mosolyogtam
rá.
- Mit döntögetsz te David? – értetlenkedtek a
fiúk.
- Majd elmesélem, de most hazadobom Mandyt. Már ha
megengedni
- Persze, hogy megengedem. Köszönöm. És nektek is
köszönök mindent srácok. Sziasztok!
- Szia! – köszöntek egyszerre.
- Reméljük, hogy még találkozunk! –
fűzte hozzá Chuck.
Majd elbattyogtunk és hazamentünk. Azaz David kitett a
ház előtt, Ő pedig elhajtott.