When a dream comes true
4. fejezet
- Ajj a farancba! –
szólalt meg David. – Szia!...öö
próbálunk. Rendben. Akkor este... Szia! - tette
végül le. Nem akartam rákérdezni hogy ki
volt, de azért mégis csak érdekes volt, hogy azt
találta mondani, hogy próbán van. Kinek
hazudhatott?!
- Hát.. mennem kell. Ne haragudj! – sajnálkozott
David.
- Semmi baj! – mondtam, s közben próbáltam
leplezni a szomorúságomat. Nem sikerült.
- Na ne legyél letörve. – mondta és adott egy
csókot, de én elfordultam.
- Mit titkolsz? - száltam ki alóla, de ő csak hallgatott
és a földet bámulta. Majd felált és
egy gyors sziával elintézett mindent és ott
hagyott.
Nem tudtam mit is gondoljak. Bizonytalan lettem ezért
felhívtam Chloet.
- Szia Mandy! Mi a helyzet? - vette fel a telefont.
- Szia! Kérdezni szeretnék valamit. Te ugye sokmident
tudsz a srácokról... Szóval azt is tudod, hogy
Davidnek van-e barátnője... Van? - kérdeztem,
reménykedve, hogy nem az a helyzet amire én gondoltam.
- Aha van neki kedvese. Jegyben járnak. Mért
kérdezed? - kérdezte nagy érdeklődéssel.
- Csak. Köszi az infót. Most le kell tennem, szia! -
mondtam, miközbe teljes erőmmel azon voltam, hogy ne sírjam
el magam.
- De... - hallottam még, majd kinyomtam.
Ledermedve ültem a kanapén. Nem akartam el hinni, hogy ez
történt. Megcsalta a mennyasszonyát velem. Én
vagyok a hibás, ha szétmennek... Nem akarok én
semmi jónak se az elrontója lenni. Arra jutottam, hogy
hagyom a fenébe Davidet.
Ez így is lett. Folyamatosan keresett telefonon, bejött a
munkahelyemre, de a munkatársaim fedeztek engem.
Teltek a napok, beléptünk áprilisba. Lucyval
vásárolni voltunk amikor ....
- Te, az ott nem Benji? - lökött oldalba.
- Mármint a GC-s Benji? - érdeklődtem, közben egy
felsőt nézegettem, oda se néztem, gondolván, hogy
úgyis csak félrenéztem.
- Igen! Nézd máár meg! - fordította arra a
fejem.
- Tényleg ő az - ért a felismerés.
- Úr Itsen! Én menten elájulok - mondta
miközben mereven bámultunk. Benji zavarba lett és
elmosolyodott majd integetett nekünk. Erre mindkettem nevetni
kezdtünk, és visszaintettünk neki. Végül
eltűnt, mi pedig tovább nézegettünk.