When a dream comes true
5. fejezet
Már éppen
mentünk volna haza a vásárlásból,
mikor meg kellett állni. Szokás szerint Luce miatt.
- Basszus! Az új cipőm - hüledezett mikor meglátta a
kitörött sarkát a cipőnek. Lepakolta a cuccait,
ám ekkor valaki felkapta a táskánkant (amibe
mellesleg minden irat benne volt, és pénz meg
egyéb dolgok)
- Ájj meg! Tolvaj! - kiabáltam, majd odaszóltam
egyik vásárlónak - Kérem vigyázzon
ezekre! - majd Lucyval futni kezdtünk utánna.
- Mandy! Nem bírom! - nyöszögött Luce.
- De bírod! De nézz előre! Vigyázz! - rikogattam
neki, de már késő volt, belefutott valakibe. Én
futottam tovább és mikor már közel volt,
mégjobban belegyorsítottam majd ráugrottam. A
táskánk sikeresen visszajutott hozzánk,
hála a jó kondimnak. Mikor visszaértem, hogy
felsegítsem Lucyt, a szám tátva maradt.
- Már megint ti? - hüledezett Benji.
- Őőőő.. attól tartok igen. És ne haragudj! -
sajnálkodott Luce.
- Ellopták a táskánkat, és futottunk a
férfi után, és Luce figyelmetlen volt... Bocsi -
kértem én is bocsit.
- Ugyan, semmi baj. Megyek ebédelni, velem tartotok? -
kérdezte.
- Persze! - vágta rá Luce.
- Nekem sajnos ez most kiesik, mennem kell délutánra
dolgozni. Bocsi. Azért örülök hogy beléd
futott Luce :) - magyarázkodtam.
- Jólvan, semmi baj. Én is örülök neki. :)
- Na sziasztok! - ksözöntem el tőlük.
- Szia, majd hívlak. - mondta Luce.
- Szia - ksözönt el Benji is ezzel otthagytam őket.
Mikor hazaértem, hamar átöltöztem és
mentem dolgozni. Elég unalmas nap volt. Kivéve, amikor
egy újabb enyveskezűbe botlottam.
- Uram, kérem jöjjön velem. - ezzel
elráncigáltam hátra.
- Igen? Miben segíthetek? - tette az ártatlant.
- Most azonnal rakja vissza a CD-ket, amiket elrakott, és akkor
nem esik bántódása! - közben megjelent a
főnököm, Liz.
- De én... - kezdte el.
- Mi történik itt? - kérdezte Liz.
- Az úr lopott.
- Én nem loptam el semmit. - háborodott fel.
- Ürítse ki a zsebeit, és a
táskáját! - kérte meg Liz.
- Nem ürítem!
- Akkor ki kell hívni a rendőrséget. - mondtam.
- Minek? Nem raktam el semmit.
- Biztos? - Liz.
- Igen. És most viszlát! - ezzel a kijárat
felé vette az irányt, majd futni kezdett.
- Álljon meg! - futottam uánna, elkaptam és
kiürítettem a táskáját.
Megkerültek a cd-k.
- Mert ugye maga nem lopott semmit?! - böktem oda neki, majd
páros lábbal rúgtam ki. - Meg ne lássem
újra itt!
- Ez ügyes volt, Mandy! - dícsért meg a főnök.
- köszönöm. - mondtam majd, mikor vissza fele mentem a
pultomhoz, megjegyeztem: - Ma mindenki lopni akar?!