When a dream comes true
7. fejezet
Fél9-kor már ott
voltunk. Vártok hogy elkezdődjön. Rendeltünk magunknak
italt aztán leültünk a színpaddal szembe. 9
után pár eprccel elkezdődött a koncert, ami
egészem fél11-ig tartott. Esssszméletlen jó
volt. Koncert után hátramentünk a fiúkhoz,
mert mint kiderült Lucy és Benji ezt már
lebeszélte. Na szóval hátramentünk...
- Kopogj be! - mondtam Lucynak.
- Kopogj be Te! - lökött oldalba.
- Nem én vagyok beleesve Benjibe!! - piszkálódtam.
- Na kö... - fejezte volna be amikor ajtót nyitottak,
holott nem is kopogtunk.
- Sziasztok! - köszönt az ajtóból Benji. - Ha
egyikőtök se kopog be, gondoltam kinyitom kopogás
nélkül. - mosolygott.
- Ezt nemúszod meg Mandy! Vissza fogom adni! - súgta oda
nekem.
- Nyugi Luce! Vedd úgy, mintha az utolsó mondatot megse
hallottam volna - mondta Benji.
- Rendben - pirult el Luce.
- Na, gyertelk! Bemutatlak titeket a többieknek. - ezzel
odavezetett a kanapén pihenő-alvó emberekhez.
- Srácok, ők itt Lucy és Mandy! Csajok, ők itt pedig
Joel, Paul és aki ott alszik, Billy.
- Igen, tudjuk! Luce nagy fan én pedig lemezboltban
eladó... - mosolyogtam, majd leültünk oda, ahol
volt hely.
Billy mikor felkelt, hírtelen azt se tudta, hogy hol van.
- Meghalltam és ez a menny? - nézett rám
álmosan.
- Nem, ez itt a valóság és én Mandy vagyok,
szia! - nyújtottam neki a kezem.
- Őőőőő.. Én meg Billy. Bocs az előbbiért. - pirult el.
- Ugyan... :)
- Csajok, eljöttök velünk? Először elmegyünk
kajálni, aztán meg hozzánk. Koncert után
mindig ez a program. - kérdezte Joel.
- Van kedved? - nézem Lucyra, mire ő bőszen bólogatott. -
Aha, köszi a meghívást.
Elmentünk egy gyorskajáldába, aztán
hozzájuk. Hatalmas házuk volt a Madden ikreknek. Vagyis
ez Benjié volt, mert mint megtudtunk, külön laknak,
csak itt vannak többet, mert nagyobb a hely. Rengeteget
dumáltunk. Kanapén ültem Billyvel a többiek
pedig az ágyon. Rengeteget dumáltunk és
hülyéskedtünk. Számot cseréltünk
és megígértük egymásnak, hogy
többet találkozunk és megtartjuk a
barátságot. A fiúk kitalálták, hogy
fözzünk valamit, mert éhesek. Férfiak...
Megjelenik a nő aztán egyből főzés van. Na mindegy, ahogy
körülnéztünk a hűtőben meg a szekrényekbe,
úgy döntöttünk lasagne-t csinálunk.
Lucyval befoglaltuk a konyhát a fiúk pedig
távolról nézték, hogy mit
ügyködünk. Benjinek nagyon vicces kedve volt. Egy
marék lisztet ránkszórt. Mire mi
visszaszórtuk és ez így ment, majd a
játékba bekapcsolódtak a tojások.
Úgy néztünk ki a végére, mint valami
disznók.
- Mint az ovodások - nevettem, mikro magamra néztem. - Ti
nem gondotlatok arra, hogy nekünk még haza is kell
mennünk?!
- Hopp, így sajnos itt kell aludnotok! - vigyorgott Joel.
- Áhá... Szóval ezt kiterveltétek -
nézett szúrós szemmel Luce.
- Hát őő... IGEN! - vágták rá nagy
büszkén, mire nevetni kezdtünk.
Amíg sült a kajánk addig lefürödtünk,
és kaptunk váltó cuccot, és a koszosakat
pedig belevágtuk a mosógépbe. A kaja finomra
sikeredett. Mikor végeztünk letelepedtünk a
kanapéra és elterültünk. Én ültem a
kanapén, Billy elfeküdt, így a feje az ölembe
keveredett, Joel, Luce és Benji a kihúzhatós
ágyon Paul pedig a földön. Filmnézésbe
kezdtünk, de végig beszéltünk és
kommentáltuk az eseményeket, én pedig Billy
haját tekergettem. Aztán végül mindenkit
elnyomott az álom.