When a dream comes true
14. fejezet
Amikor befejeztük a
próbát csodálkozva néztünk az
órára.
- Már éjfél? - csodálkoztam.
- Komolyan? - hüledezett Luce.
- Igen, ami azt jelenti hogy itt vagyunk 8 órája
és folyamatosan próbálunk.
- Ja, de legalább 3 dalt betanultunk már.- mosolyogtam.
- Igen! És holnap is jövünk, ugye? - pislogott
nagyokat Chloe.
- Persze! Nagyon bele vagyunk lendülve. Na de menjünk
lányok, mert fáradt vagyok. - Luce.
Így lett. Fél 1 volt mire hazaértünk.
Ledőltünk az ágyba. Másnap
telefoncsörgésre ébredtem.
- Jó reggelt! Mary Rowell vagyok! Mandy Mooret keresem!
- Szia! Én vagyok, miben segíthetek?
- Kiadó még a házad?
- Igen. Érdekelne? - ültem fel az ágyon.
- Igen! Megnézhetném valamikor?
- Persze! 11 fele ráérsz?
- Aha.
- Jó, rendben. Akkor 11kor találkozzunk a Mozart
kávézó előtt.
- Oksa. És miről ismerlek meg?
- Fekete a hajam, feketébe leszek felöltözve.
És téged?
- Fekete a hajam nekem is és piros franciasapka lesz a fejemen.
- Rendben. Akkor ott.
- Szia!
- Szia! - majd kinyomtam.
Összekészülődtem, majd írtam egy cetlit, hogy
merre mentem.
Amikor odaértem egyből kiszúrtam a lányt.
- Szia! Mary Rowell?
- Szia! Igen én vagyok - nyújtott kezet.
- Én pedig Mandy Moore. Indulhatunk?
- Persze!
Elindultunk, 10 perc séta után megérkeztünk.
Neken nagyon szimpatikus volt a lány. Megbeszéltem vele,
hogy ha kell majd nekem a hát akkor 3 hónmappal előtte
szólok, hogy időbe tudjon másikat találni.
Megállapodtunk abban is hogy minden hónap 10.én
kell kifizetnie nekem a lakbért. És majd ha nem lesz a
házra szükségem, akkor meg is veheti majd tőlem.