When a dream comes true
17. fejezet
- Biztos jó éjszakájuk volt! - mosolyogtam.
- Az biztos!
- Na csinálok reggelit. - majd hozzáláttam.
Pirítottam kenyeret, sütöttem tojást és
előszedtem a zöldségeket és a
gyümölcsöket, majd megterítettem. Mikor
megettünk mindent, főztem kávét, amjd amint lefőtt
elkezdtek ébredezni az emberek. Először Luce és
Benji kelt fel.
- Jó reggelt! - köszöntek először ők.
- Sziasztok! Reggeli ott van a kredencen, kávé meg a
bögrébe. Ha kell aszpirin az ott van a mikrón. -
mosolyogtam.
- Úgy imádom, ahogy anyáskodsz - mondta Luce.
- Köszönjük a reggelit. - hálálkodott
Benji miközben felkelt a másik két
hétalvó...
- Reggel'! - legyintett Chloe majd a lepedőbe csavarva ment a
fürdőbe. Aztán Joel is felkelt, magára kapott
valamit.
- Jó reggelt! Megmondaná valaki, hogy mi
történt az este? - fogta a fejét.
- Berugtunk! - válaszolt a kérdésére Benji.
- Ez megmagyarázza a fejfájásomat ami a
halálba kerget!
- Így jár az aki lerészegedik! - mosolyogtam.
Megreggelizett mindenki, majd egyesével fürdőbe
mentünk. Délután a csajoknak nem volt se kedve, se
energiája próbálni. Én azért
elmentem délután a próbaterembe. Elkértem
Lucytól a kocsit, majd elhajtottam. Amikor odaértem,
kikapcsoltam a telefonomat és befoglaltam az egészet.
Jó volt kicsit magányosnak lenni. Újra dalokat
írtam. Szám szerint 3at. Megfeledkeztem mindenről,
és kicsit el is aludtam. Amikor felébredtem nem voltam
egyedül.
- Szia! - köszönt rám Billy.
- Szia! - mondtam álmosan.
- Tudod hogy aggódtunk? Telefonon nem lehet elérni, nem
mondtad hová mész és már vagy 3
órája keresünk. De tudtam, hogy ide kell
jönnöm.
- Ne haragudj! Nem akartam, hogy zaklasson bárki is, így
kikapcsoltam a telefont. Jó volt kicsit egyedül lenni,
rendeztem a gondolataimat, és írtam pár új
dalszöveget. És elaludtam.
- Igen olvastam. - mosolygott.
- Amúgy mióta vagy itt?
- Úgy 1 órája. Jut eszembe, ezt neked hoztam. -
majd odaadta a csokit.
- Életmentő vagy. - kacsintottam rá.
- Ugyan :)
- Mandy, elmeséled a múltkori koktálbálos
dolgot?
- Tudtam, hogy meg fogod kérdezni - hajtottam le a fejem.
- Elmondod? - ült le mellém.
- El - majd elmeséltem neki a történetet. -
...és tudod nem tudtam hogy merjek-e újra szeretni
valakit. De most már tudom, mert kijöttem és amikor
a verandán ültem, rájöttem mindenre.
- Mi mindenre? - nézett furcsán.
- Sokmindenre. Hogy ki jelent nekem sokat és ki
hanyagolható. De hagyjuk most ezt kérlek és
menjünk haza.
- Rendben. Induljunk - majd felhúzott a földről.