When a dream comes true
18. fejezet
A következő napok elég kimerítőek voltak
számomra. A csajokkal sokat próbáltunk és
amikor nem próbáltunk épp, vagy nem a
kiadóval beszéltünk, akkor dalszöveget
írtam. Sokat voltam rosszul,volt hogy össze is estem. De
nem csodáltam, hiszen nem volt időm enni se és aludni se.
Májust írtunk és gyakoriakká váltak
az összeesések. Eddig mindig felkeltem belőlük, de egy
nap...
- Billy! Ideadnád a dalszöveges füzetem,
légyszi! - mondtam neki, amikor épp indultam
próbálni.
- Nem! Elég volt! Túl sokat dolgozol!
- Jó, akkor ne add! Oda megyek én érte! -
hírtelen felpattantam a székből, de utánna nem
tudom mi történt.
Amikor magamhoz tértem, idegen helyen voltam.
- Hol vagyok? - kérdeztem, amikor kinyitottam a szemem.
- Jajj Mandy! Végre felébredtél! Úgy
aggódtam már! - fogta meg a kezem Billy. -
Kórházba vagy.
- Megint rosszul lettem? - kérdeztem kómásan.
- Igen, és nem keltél fel, így behoztalak a
kórházba és 2 napja fel se keltél.
- Aranyos vagy hogy itt maradtál velem. - eresztettem meg egy
gyenge mosolyt.
- Ugyan. Minden barát megtenné érted. De most
szólok az orvosnak és Lucyéknak, hogy
felkeltél.
- Rendben - ezzel elment mellőlem.
Nem sokkal később, bejött egy orvos.
- Jó napot! John Meyer vagyok! Hogy érzi magát?
- Pocsékul!
- De legalább már magánál van! Tudja nagyon
ráijesztett a barátaira, meglehetősen erre a Billy
gyerekre! Ígérje meg, hogy vigyáz magára!
Semmi munka, semmi stressz, csak pihenés!
- Ígérem! - ültem fel, kicsit erőtlenül. -
Doktor úr, mikor mehetek haza?
- Akár most is!
- Rendben, akkor most elmennék, ha nem gond. Folytat....
Folytatnom kell otthon a pihenést.
- De csak is a pihenést! Viszlát!
- Viszlát!
- Na mit mondott? - jött vissza Billy.
- Sok pihenés, semmi stressz. És már ma
hazamehetek. - mosolyogtam.
- Na akkor itt a ruhád - pakolta fel az ágyamra. -
Segítek felöltözni, és hazaviszlek.
- Köszi! Nagyon hálás vagyok mindenért!
- Érted bármit! :)
Felöltöztetett aztán kis segítséggel, de
eljutottam a kocsiáig. Amikor hazaértem, Luce és
Chloe nagyon megörült és a lelkemre
kötötték, hogy leállunk a munkával. Nem
tehettem mást, beleegyeztem, bár nagyon nehezen. Billy
késő délután átjött.