When a dream comes true
19. fejezet
- Szia! - jött be a
szobámba.
- Szia! Mi járatban?
- Hoztam neked valamit! - nyújtott egy borítékot.
2 repjegy volt benne. A Bahamákra szólt.
- Ez mi? - csodálkoztam.
- Ajándék. Elviszlek kikapcsolódni! - mosolygott.
- Holnap reggel
- Ohh Billy! - öleltem meg. - Igazán nem kell. Ezek egy
vagyonba kerülnek, hátmég a szállás.
- Mandy! - fogta be a számat. - Estére pakolj össze,
11kor indul a gépünk. 10re itt vagyok, felveszlek és
megyünk. Nincs apelláta!
- Rendben - mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. -
Köszönöm!
- Na pakolj össze, énis pakolok, 10re itt vagyok! Szia! -
nyomott egy puszit a számra, mire én csak
csodálkozva néztem.
- Ő...
- Jajj bocsi - dermedt le.
- Semmi baj! Elnézem :) - kacsintottam, majd kiment a
szobámból.
- Csajoook! - mentem ki ordítva a szobámból.
- Mondjad! - jött oda Luce majd Chloe.
- Billy elvisz a Bahamákra.
- Ajjhe! - esett le Chloe álla.
- Ez nem semmi. - vigyorgott Luce.
- Na pakolok! - futottam vissza a szobámba.
Összepakoltam minden szükséges dolgot és
rendbeszedtem magam. Csengettek, én még a szobámba
voltam, hallottam Billy és Benji hangját. Épp
mentem volna ki a szobámból, amikor a fülem
belebotlott egy magánbeszélgetésbe. Benji
és Billy magánbeszélgetésébe...
- Tesó, most vagy soha! Bahamák, Mandy és Te.
Muszáj tudnia! Nem hallgathatod el örökre! - mondta
halkan Benji.
- De mégis hogy?! Ő még mindig Davidet szereti és
úgy tekint rám, mint egy barátra. Én
viszont szeretem! De lehet, ha elmondom neki akkor a
barátságunk fizet a szerelmemér... Mert ő nem
szeret! Fogd fel Benji! - mondta letörten Billy.
Nem bírtam tovább hallgatni. Úgy tettem mintha nem
hallottam volna semmit és csak épp akkor mentem volna ki
a szobámból.
- Sziasztok! Na indulhatunk Billy? - kérdeztem boldogan,
közbe meg olyan furcsát éreztem.
- Szia! - jött oda hozzám Billy, majd elvette a
csomagjaimat. - Majd én viszem. Csak semmi
megeröltetés!
- Jajj Billy, nem nehéz! - mondtam.
- Haggyad, úgy se hagyja magát! - mosolygott Benji.
- Na de induljunk, mert lekéssük még a
végén! - sürgetett Billy.
- Hát jó... - mondtam majd elköszöntem
mindenkitől.
Billyvel kocsiba szálltunk, majd kimentünk a
reptérre. Kereken 11kor megkeztük a
felszállást. Én személy szerint bealudtam a
gépen, azt se tudtam mennyit utaztunk.