When a dream comes true
20. fejezet
Amikor leszálltunk,
gyönyörű látvány tárult a szemünk
elé. Essszméletlen szép volt minden. Amint
kibámészkodtuk magunkat, fogtunk egy taxit és
elmentünk a hotelba. Tengerpartra néző ablakaink és
erkélyünk volt.
- Billy, én nem is tudom hogy köszönjem meg! Ez
csodálatos! - öleltem meg.
- Igen, nagyon szép! Megérdemled! - mosolygott. - Na,
gyere együnk valamit.
- Rendben, de csak akkor, ha utánna lemegyünk a partra
fürdeni egyet! - mosolyogtam.
- Ígérem, csak gyere, mert éhen halok! -
húzott ki az ajtón.
Elmentünk egy étterembe, ahol pizzát ettünk,
mert a többi amolyan tengergyümölcsének tűnt,
amit nem szeretünk. Amint megettük, visszamentünk a
szállóba és átvettük a
fürdőruhát.Vagyis ....
- A francba! - káromkodtam. - Hogy lehetek ilyen
szerencsétlen?
- Mi a baj?
- Nem hoztam fürdőruhát, dőltem végig az
ágyon.
- Na szép! Ha jól láttam a
szállodában van egy üzlet, nézünk neked
valami fürdőruhát.
- Rendben. - mosolyogtam, majd megkerestük. Meg is találtuk.
Már vagy a 15. fürdőruhát próbáltam
fel.
- Ez tökéletes! - mondtam a próbakülkébe.
- Na gyere ki, mutasd magad! - nevetett Billy.
- Rendben - majd kiléptem a függöny mögül.
Egy gyönyörű fekete fürdőruha volt rajtam, kirakva
csillogó kövekkel. Mintha rám varrták volna.
- Csodálatos vagy! - esett le Billy álla. - Fordulj meg,
hadnézzem hátul se bő-e. - vogyorgott, mire én
megfordultam. - Ajjhe! Ezt megvesszük mindenképpen! -
vigyorgott még mindig.
Miután emgvettük, felvettem és mentünk le
csobbanni. A víz nagyon kellemes volt. Miután meguntuk,
kifeküdtünk a napra egy kicsit. Gondolkodtam azon a
beszélgetésen, amit véletlen meghallottam,
és folyton Billy szavai jártak a fejembe. Ő szeret engem,
és tényle megbecsül. Mindent megtesz értem
és az egészségemért. Nagyon jó vele
lenni, és amikor eljátszotta, hogy járunk
és megcsókolt nagyon jól esett.
Gondolataimból Billy zökkentett ki.
- Mandy! - szólongatott.
- Ja, bocsi elgondolkodtam.
- Azt észrevettem. Na szóval, menjünk fel szerintem,
mert meg fogunk égni.
- Rendben! Utálok leégni - húztam a számat.
- Énis! Na gyere! - húzott fel a homokból. -
Amúgy mióta van tetovállásod? -
húzta végig az ujját a derekamon.
- 4 éve! - mosolyogtam. - És 6 éve - mutattam meg
a nyakam. - És 1 éve - mosolyogtam, de nem mutattam
sehová se.
- Az utolsó hol van? - nézett végig rajtam.
- Azt takarja a ruha. - mosolyogtam.
- Ohh, értem. - kacsintott.
Este, nem volt kedvünk semerre se járkálni, csak
pihenni. Az erkélyen ültem, amikor...