When a dream comes true
24. fejezet
Ahogy ígérte az
orvos, másnap hazamehettem. Billy ragaszkodott hozzá,
hogy mellettem legyen.
- Mandy, szerintem az lenne a legjobb, ha hozzám
költöznél! - mondta Billy.
- Álljon meg a menet! Mandy nem megy innen sehová.
- vágott közbe Luce.
- Jó elég. Nem kell vitázni. Nekem van egy
ötletem. Billy te annyiszor és annyit lehetsz itt amennyit
csak akarsz. Így Mandynek nem kell költöznie és
mégis csak itthon van - mondta Chloe.
- Igen, ez a megoldás. - mosolyogtam.
- Rendben! - mosolygott Billy.
A kezelésekre eljártam folyamatosan, de semmi
javulást nem észleltem. A dalokat írtam
tovább folyamatosan és be is gyakoroljuk őket. Csak
én mindenzt ülve teszem. Szeptember elején koncertet
adtunk. Bizonytalan voltam nagyon, hogy mi lesz velem. A média
már rég közölte a rajongókkal a
történteket. A koncertünkön a
vártál is többen voltak. Talán az emebrek
sajnálata.
Billy kitart mellettem a nehezebb időkben is, bár sokszor
összeveszünk. Hiányzik valami a
kapcsolatunkból, ami nem más mint :
- Billy! - törtem meg a csendet, az ágyamon fekve.
- Tessék kicsim? - nézett rám
érdeklődéssel.
- Neked nem hiányzik a szex? - mosolyogtam.
- Dehogynem! Csak nemtudom...
- Semmi sem változik meg attól ilyen téren, hogy
nem mozog a lábam.
- Jó, csak ...
- Nincs csak - csókoltam meg, és megtörtént,
az, mire mindketten ki voltunk már éhezve.
Napokkal később éreztem, hogy valami nincs rendben
Billyvel.
- Elmondod? - néztem rá kiváncsian.
- Mit? - nézett fel az újság mögül.
- Azt, hogy mi bánt.
- Nem bánt semmi.... - mondta, miközben rám se
nézett.
- És ezt nekem most el kellene hinnem? - löktem oldalba.
- Nem - rakta végre le az újságot.
- Hallgatlak.
- Hát.. Régen, amikor még fiatal voltam,
egészen pontosan 19, volt egy komoly barátnőm, Molly.
Egyik napról a másikra eltűnt. És tegnap előtt
összefutottam vele amikor ide tartottam. Ide költöztek a
fiával, Peterrel a városba. Peter 8 éves... -
mondta, majd én gyors fejszámolás után
rájöttem:
- Te vagy a fiú apja? - csodálkoztam.
- Igen. - mondta. - Én elhiszem ha ezek után elhagysz,
egyet értek veled. - hajtotta le a fejét.
- Ugyan kicsim. A múlt az a múlt.. és mi most a
jelenben vagyunk. Mindenkinek lehetnek titkai az életben.
- De ezt nem titkoltam előled. Én is most tudtam meg, hogy
van-egy-8-éves-fiam! - hüledezett.
- Fogadd el! - mosolyogtam.
- Olyan megértő vagy! - csókolt meg. - Szeretlek!
- Én is szeretlek! - mondtam, majd a vállára
hajtottam a fejem.