Történetek ~ Mandy Moore

When a dream comes true


26. fejezet

2 nappal később címlapon voltunk Billyvel. Amikor megláttam, kicsit megijedtem, hogy Molly mégis csak rosszat akar nekünk, de nem. Elolvastam a cikket és csupa jó dolgot találtam benne. Például, hogy én milyen kedves voltam hozzájuk és Peterhez. Vagy pl hogy Billy mennyire szeret engem, hogy még ilyenkor sem hagy el.

Szeptember első hetében a lábam mozgásnak indult. Hál'istennek lett eredménye a sok terápiának és tornának. Meg tudom már mozdítani, ám ráálni még mindig nem. GC sokat van távol, mert túrnéznak folyton. Mi is koncertezünk.
Egyik koncertünk után ültem a színfalak mögött, amikor...

- Szia Mandy! - ált emg előttem David.
- David? Te mi a frászt keresel itt? - húztam ki az utcára, majd be a lakókocsba.
- Nem örülsz nekem? - csodálkozott.
- Őszintén? Nem! Megint jösz és mindent összekeversz!
- Nem az én hibám, hogy idehúz a szívem - térdelt le az én szintemre, majd megcsókolt. Ekkor betoppant Luce.
- Mandy? David? Mi folyik itt? - csodálkozott.
- David tűnj el!  - mondtam sírva.
- De...de.. - mondta, miközbe Luce kicsapta a lakókocsiból.
- Mi volt ez? - kérdezte Luce.
- Jött és megcsókolt! - zokogtam.
- Deén ezt nem értem.
- Tudom, hogy nem. Elmesélem. AZ egész márciusba kezdődött... - majd elmeséltem neki az egész hosszú történetet rólam és Davidről.
- Hát nemtudom mit mondjak - nyökögött Luce, én pedig sírtam, mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát.

Nagyon bűntudatom volt. Amikor Billyék hazaértek a túrnéról, nem bírtam a szemébe nézni. Így döntöttem a sorsunkról...

- Billy! Beszélnünk kell. - hajtottam le a fejem.
- Igen? Nem hangzik túl jól. - szomorodott el.
- Te túl jó vagy nekem! Meg sem érdemellek! - küzködtem a könnyeimmel.
- Te..Te most azt akarod mondani, hogy vége?
- Igen - kezdtem el sírni.
- De Mandy nem értelek! Mért mondod ezeket? - értetlenkedett és láttam rajta, hogy a szíve fájdalma lassan felemészti.
- Kérlek menj el! - zokogtam.
- Hát jó! - puszilt meg még utoljára, majd kiment az ajtón.

A következő éjjszakáim álmatlanok voltak. Csak sírtam és sírtam és sírtam.