When a dream comes true
27. fejezet
Teltek a napok és a hetek.
1 hónap telt el a szakítás óta. Még
most is nagyon hiányzik. Ami pedig a lábamat illeti,
egyre jobban ment minden. Egyik nap szólt a telefonom, de az
kint volt akonyhába.
- Luce! - kiáltottam neki, de nem válaszolt! - Chloe! - ő
sem válaszolt.- Na, lányok! Szól a telefonom,
hozzátok be! - rikácsoltam, de csak nem szólaltak
meg. Kénytlen voltam magam kimenni érte. Feláltam
az ágyról, belekapaszkodtam a szekrénybe, majd az
ajtófélfába. A folyosón,
segítség nélkül tettem meg a
lépéseket. Amikor odaértem a telefonomhoz,
hát persze, hogy elhallgatott.
- Köszi lányok! - mondtam, majd Luce előjött a
fürdőből, Chloe pedig lejött a próbateremről.
- Bocsi nem hallottam - mondta Luce.
- És én se.. - támaszkodott meg a lépcsőn
Chloe.
- Észrevettem... - mosolyogtam, mert a csajoknak még
mindig nem tűnt fel, hogy a saját lábamon állok.
- Te most m... - kezdte el Luce. - Úr Isten! A két
lábadon álsz! - fejezte be, majd mind a ketten
odaszaladtak hozzám és megöleltek.
- Igen! Ez az egy jó dolog van. Jut eszembe, van ötletem a
következő klipphez.
- Jó, figyi most felöltözök aztán
visszajövök és megosztod velünk. - mondta Luce.
- Én meg rendelek pizzát! - tette hozzá Chloe.
- Jó...
Miután mindenki elintézte a dolgait
összegyültünk a nappaliba és elmondtam nekik az
ötletem. A következő klippben valami olyanra gondoltam, hogy
van egy lány és egy srác, akik szeretik
egymást. A lány megcsalja a barátját
és szörnyű bűntudata lesz, ezért elhagyja a
srácot. Különválnak útjaik, de
egymásra gondolnak.
- Ez nagyon jó! De olyan ismerős ez a történet... -
mondta Luce.
- Igen... Billy meg én... - szomorodtam el. - Az életből
lehet venni a legjobb ötleteket.
- Nyugi Mandy, idővel minden megoldódik. - vigasztalt Chloe.
- Remélem. - eresztettem meg egy halvány mosolyt.
Beköszöntött a november. A zenekar leállt a munkálatokkal. Én már most törtem a fejem, hogy mivel lepjem meg a lányokat karácsonykor. Luce és Chloe szervezkedett valamit. Az utolsó pillanatban ezt közölték is velem.
- Mandy! - ült le mellém először Luce, majd Chloe.
- Utazunk! - jeletette ki Chloe.
- Hogy mi? Mégis hova? - értetlenkedtem, de közben izgatott voltam.
- Kiruccanunk New Yorkba. - vigyorogtak.
- És mennyi időre? - virultam ki én is.
- Úgy 1 hónapocskára! Ennyi jár nekünk! - Luce.
- És mikor indulunk? - kérdeztem, mire alányok összenéztek.
- 2 óra múlva indul a gép!
- Ez komoly? - esett le az állam. - Akkor mire várunk? Pakolásra fel! - mondtam, amjd a szobámba futottam. Kihúztam az ágyam alól a bőröndöket és beleszórtam mindent.
Amikor elindultunk, nem voltam benne biztos, hogy elérjük a gépet. A repülőre úgy kellett futni. A becsekkolásnál előttünk csukták be az ajtót.
- Banyek! - lihegtem.
- Engedejenek fel minket! Muszáj! - nyüsszögött Luce.
- Nem szabad, sajnálom. - mondta a nőci.
- De muuszááj! - mondtam.
- Hát legyen, de siessetek! - mondta az egyenruhás lány, és mi nekiiramodtunk ismét. Felszálltunk a gépre, ami nem kis feltűnést keltett.