When a dream comes true
30. fejezet
Másnap
pihenésképpen megnéztük a város
nevezetességeit, és csináltunk sok-sok
képet. Elmentünk megnézni a
Szabadság-szobrot, Times Square-t, majd ebédeltünk a
South Street Seaport kikötő mellett. Később
ellátogattunk a Central Parkba, ahol kiderültünk a
füvön és csak beszélgettünk. A napot
aképp koronáztuk meg, hogy előhívattuk a
képeket, amiket a nap folyamán csináltunk,
és nézegettük őket. Vettünk egy albumot is,
amibe belerakosgattuk.
Este nem mozdultunk ki, csak vacsorázni. Nem akartunk
találkozni a GC fiúkkal. Nem is találkoztunk,
és ezért hálát adtunk Istennek.
Még 2 csodás hetet töltöttünk New Yorkba.
Volt szeretncsénk még elutazni a Niagara
vízeséshez. Szóval, december első hetét
már otthon töltöttük. Közeledtek az
ünnepek és azon gondolkodtam, hogy mit vegyek a csajoknak.
Egy teljes napom eltelt azzal, hogy nekik vásárolok.
Végül kitaláltam, logóval ellátott
ezüstnyakláncot vettem, azaz rendeltettem, amit 1
héttel később vettem át. Szenteste, Luce és
Chloe elutaztak a családjukhoz, Montrealba. Másnap
hívott Luce.
- Szia drága! - vettem fel a telefont.
- Szia Mandy! Te figyu, gondolom mára nincs programod... Vagy
tévedek?
- Nem, nincs. Mért kérdezed?
- Hát.. Nem megyünk haza Chloeval mert Pierrenél
buli lesz és hivatalosak vagyunk rá. És arra
gondoltunk, hogy Te is eljöhetnél. Úgyis
egyedül töltenéd...
- Nem is tudom.... - vonakodtam.
- Gyereee, légyszíííí! -
kérlelt.
- Na jó. Néztél már gépet?
- Aha - nevetett. - Előre terveztem már, foglaltam neked a
3órásira. Majd a reptéren várlak.
- Rendben, akkor majd ott, és köszi mindent. Szia!
- Szia! - majd kinyomtuk.
El is kezdtem készülődni. Megebédeltem,
fürödtem, összepakoltam pár fontos dolgot egy
nagy válltáskába, majd felöltöztem
és hívtam egy taxit. Az utolsó pillanatba
visszafutottam az ajándékokért, majd
beszálltam a taxiba. Fél óra múlva
már a gépen csücsültem, ami 2
órával később landolt Montreal földjén.
- Szia! Boldog karácsonyt! - ölelt meg Luce, majd Chloe.
- Sziasztok! Nektek is. - mosolyogtam.
- Na, gyere! - karolt belém Lucy, majd útnak indultunk.
Amikor megérkeztünk, üdvözöltem a
lányok szüleit, Valeriet és Briant. 6 fele
elkezdtünk készülődni és 7kor elindultunk.
Valerie sütött süteményt, amit elvittünk,
valamint vittünk 2 üveg vörösbort. Elvégre
is nem akartunk üres kézzel menni.
Amikor megérkeztünk, becsengettünk, majd egy
ismeretlen srác nyitott ajtót.
- Sziasztok! Gyertek be! Jay vagyok, Pierre bátyja. -
mosolygott, majd kitárta az ajtót.
- Szia, mi pedig Mandy - mutatkoztam be, majd a csajok is..
- Tudom - kacsintott Jay. - Pierre - kiáltott, majd az
imént említett személy megjelent.
- Sziasztok! Boldog karácsonyt! - mondta majd
végigpuszilt mindenkit.
- Jajj, tényleg, boldog karácsonyt! - mondtuk.
Beljebb mentünk, körülnéztünk, hogy ki van
itt. Láttam itt-ott egy Jeffet, egy Chuckot, a nappaliban a
Madden ikreket Daviddel társalogni. Ekkor kapcsoltam!
- Akkor ő is itt van... - suttogtam az
ajtófélfénak dőlve.
- Igen, itt vagyok - kaptam választ a hátam
mögül.